Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-02-02
Kedves Jucó!
Reggel jöttem dolgozni, és a Moszkva térnél nem vettem észre, hogy egy fickó keresztül akar futni a zebrán a biciklijével. Szerencsére nagy volt a forgalom, ezért nem is lehetett nagyon haladni, így nem történt semmi probléma, de a kocsi hozzáért a biciklijéhez. Na, gondolhatod, neki ordítani. Szegény anyám, ha hallotta volna. Ott óbégatott, én meg csak ültem, mint a tejbetök, közben meg ô volt a hibás. Elég is volt, hogy felmenjen bennem a pumpa (vagy ahogy nagyanyám mondta: pompa), és így jöttem dolgozni. Annyira ideges lettem, hogy még a lábam is remegett. Miért pont velem történik ilyesmi?
De aztán itt, a munkahelyem elôtt a zebránál már jókor elôre megálltam, még mielôtt a lámpa pirosra váltott volna. És akkor egy idôsebb néni elindult keresztül a zebrán az unokájával, egy nagyon 6 év körüli aranyos, hosszúhajú kislánnyal. Kék kabát volt rajta, piros szoknya piros harisnyával. Nem is tudom, miért, a kislány felém fordult, és nevetve kiabálta, hogy ?köszönjük széééépen!?. Hát ez annyira szép volt, hogy még a nap is kisütött. Teljesen elszállt a mérgem, és örömömben az egész verset megtanultam az április hónapjáról. Tudod, Kányádi Sándor írta. Annyira szép az a vers és úgy szeretem, mert teljesen rólad szól. Szerintem ezt már te is jól tudod elemezni.
Tegnap nem voltál a tevédnél, így még nem tudtad visszaváltoztatni a tevéd jégkorongosra, hogy így add tudomásomra, mennyire szeretsz.
Sok a munka, ezért vasárnap is be kell jönni, úgyhogy majd írok neked. Tehát, ha tudod, olvasd el.
Nem tudom, miért jutott eszembe reggel, de emlékszel még a csárnapatákra? Mert te ezt ordítottad a kis bördô hangodon párnacsata helyett. Mennyit harcoltunk, hej. Volt olyan is, hogy én kezdtem el püfölni a mamát párnával, mire ô elkiáltotta magát, hogy ?mentôangyalka, segíts?, erre te átrohantál egy párnával felfegyverkezve, és neki engem püfölni. Ezt sokszor játszottuk, de nem egyszer csôbe húztalak, amikor direkt meglapultam az ajtóban, és amikor a mama elkiáltotta magát, hogy mentôangyalka, és te átviharzottál, egy nagy ütéssel már az ajtóban leterítettelek. Mert te annyira fel voltál tüzelve, hogy csak a mentôangyalkát hallottad meg, azt már nem, hogy a mama hozzátette: vigyázz.
Na, most már befejezem, mert nagyon sok a munka. Kolbász ma húsz éves.
|
