Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-10-08
Kedves Jucó!
Tegnap nem tudtam írni, mert 13 órakor el kellett mennem egy forgatásra, de ezt írtam is. Azt nem tudom, említettem-e, hogy pénzt nem adnak, sőt, ezt úgy kell vennem, mint egy kitüntetést, és az, hogy másfél órát túlóráztam, a saját ruháimat használtam, teleizzadtam a lámpák tüzében, plusz még én cipeltem a díszleteket, csavaroztam, az mind semmi. Különben is, nem a munkámmal foglalkoztam, hanem filmezgettem. Na, ez van itt. Úgyhogy tegnap jóval később értem haza.
Meg írnom kell egy blogot egy kampányhoz, de olyat, amit valószínűleg senki nem fog olvasni. A lényege a kampánynak, hogy van egy fiatal házaspár, a fickó matematikus, és kap egy ösztöndíjat Ausztráliába egy hónapra. És egyszer a felesége nézi otthon a tévét, hát mit lát? Hogy az ő drágalátos férjecskéje egy nőt ölelgetve sétálgat Ausztráliában a tengerparton a riporter háta mögött, aki épp az ausztráliai bozóttüzekről tudósít. Na, erre bepöccen, és minden áron ki akar menni a férje után, hogy lekapja a tíz körméről. De mivel nincs pénze, ezért eladogatja a fickónak a féltve őrzött tárgyait – ugyanis megérdemli a lator – és nem máshol, mint a Vaterán. Az egy olyan oldal, ahol lehet mindenféle használt dolgot venni, és ezekre lehet licitálni. Egyébként ez tényleg jó oldal, mert általában minden olcsó, és ha szerencséd van, elviheted féláron azt, ami már másnak nem kell. Például, ha akarsz venni egy íróasztalt, megkapod 5-6 ezer forintért is. Visszatérve a bloghoz, írogatom, írogatom, meg ki is volt adva, hogy hetente két bejegyzés elég. Erre két hét után ír az ügyfél, hogy mi ez, ez egy unalmas szar, ezt senki nem olvassa el. Nincs élménybeszámoló, nincsenek fotók. Na, erre begurultam, hogy az a szerencsétlen kitalált pasas alig 3 napja van kint, még át sem állt az ottani időzónára, nemhogy fényképezgessen meg élményeket gyűjtsön. Ne akarjanak már mindent az elején ellőni, aztán mit írok egy hónapig. Da nem goromba levelet írtam. Persze elsőre azt írtam, de aztán elszállt a mérgem, és visszafogottabbat kerekítettem. Ja, és a legszebb, hogy az elején egy dinamikus életvitelű, energikus fickót csináltam, aki jár bulizni, fitneszbe stb. Erre írtak, hogy ne legyen ilyen nagy arc, inkább foglalkozzon a tudományos munkájával, írjon a blogjába kis színes dolgokat a matematikáról. Na, ezt add össze. Miután ez utóbbit írták, visszavettem a csákó arcából, aztán meg az a baj. Le vannak ezek szarva.
De mondjuk beolvastam a magam módján nekik, mert a fickó blogjában megírtam a véleményem. Vagyis, hogy az otthoni kollégák szekálják, hogy írjon élménybeszámolót. De erre nincs idője, mert az elmúlt három napból kettőt az intézetben dolgozott, és még át sem állt. Meg hogy inkább foglalkozzanak a saját munkájukkal, mint őt szekálják.
Na, mindegy. A lényeg, hogy az első indulatból írt levelet nem küldtem el. Nem is jó dolog, ha ezt teszi az ember, mert a harag rossz tanácsadó.
Nézd meg ezt a Kolobászt, amint bepöccent rám valamiért rögtön kitagadott az ismerősei közül. Én meg sajnos olyan vagyok, hogy nehezen felejtek. Ez bizony nagyon rossz tulajdonságom. Ezért is van, hogy én inkább a végtelenségig tűrök, nem akarok olyat mondani, tenni, amivel rosszat teszek másoknak. De ha egyszer betelik a pohár, akkor megmondom a véleményem. Ezért sem tudom elviselni, aki csak úgy dobálózik a szitkokkal meg a sértegetésekkel, aztán meg úgy viselkedik, mintha misem történt volna. Hát én nem ilyen vagyok. Bár lennék. Mert az a fajta, mint én, aki csak nyeli a végtelenségig a stresszt, előbb-utóbb megbetegszik, legtöbbször rákban. Hát ez jutott.
Na, azért ma nagyjából bepótoltam, ami tegnap elmaradt.
Kár, hogy hétvégén már rossz idő lesz, és nem lehet kirándulni. Bár te nem is vagy az a fajta, aki különösebben megveszik az erőért. Akár hányszor hívtalak, mindig volt fontosabb dolgod. De hát mindegy, egyszer talán te is olyan leszel, akinek nagyon fontos az erdőben sétálás meg kirándulás.
|
