Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-03-09
Kedves Jucó!
Majd meg krepálok, olyan álmos vagyok. Mert ma reggel hétre kellett vinni a kocsit, mert lejárt a zöld kártyája meg a műszakija. Én meg persze olyan vagyok, hogy ilyenkor – ha hatkor kell indulnom – akkor már fél ötkor felébredek és nem tudok aludni. És ugye holnap reggel hétre kell érte menni, vagyis ugyanez lesz. Nem beszélve arról, hogy tiszta stressz oda kimenni. Te nem is tudod, hol lehet az Éles sarok. Kinn a bánatban, annyit elárulok.
Érdekes azért ez nagyon, hogy az ott buszozó emberek mennyivel szegényebbek, rosszabbul öltözöttebbek, mint már mondjuk, akik a délitől a MOM parkig közlekednek. Nagyon látványos a különbség. Legnyomasztóbb az Örs vezér tér környéke. Szegény nagyapád is ezen volt elhűlve, mikor öreg napjaira megvette a Nagy Lajost, aztán elment terepszemlézni, eljutott az Örsig, onnan meg rohant haza, vagy inkább ebédelni a Borókába, szóval fel volt háborodva, hogy milyen proli hely. Hát bizony, aki ahhoz a környékhez szokott, mint ahol annak idején ő élt, vagyis ott a Törökvész út környéke, annak nagyon rossz úgy visszalépni. Majd te is érteni fogod egyszer, miről beszélek, ha nagyobb leszel és kimozdulsz a Budai-hegységből.
Na, szóval a leszokást már napok óta ígérgetem, hogy elmesélem. A zöldkrémes az olyan volt, hogy amikor még a mentőknél dolgoztam, akkor járnom kellett ápolói iskolába és ott mutattak egy kisfilmet, ed csak nekünk, egészségügyi dolgozóknak, szóval egy patológus feldolgozott egy embert, kivette a tüdőt, ami acélszürke volt a sok cigarettától, megzubogtatta, megdögönyözte, s elkezdte kifejni a tartalmát. Jól összeszorította, és kinyomott – akár egy fogkrémes tubusból – egy jó csomó zöldes barna krémet, a nikotinlerakódást. Szép volt, mondhatom. Szóval ezt meséltem el Sáfrány Zsuzsinak – és ahogy a legtöbben, elborzadva hallgatta – és hálából meg összegyűjtött egy csomó ruhát, amit elhozott. De szerintem mind kicsi neked, meg annyira nem is jók szerintem, de ki tudja. Van pár szoknya – mini –, ami lehet, hogy tetszik neked, meg pulóver, meg póló – nem értem, miért hívják ezeket mostanában felsőnek – meg egy szerintem nagyon jó cipő is. Narancssárga, és csak azért nem hordja, mert neki nyomja a bütykét, de szerintem neked jó lenne. Ne ijedj meg, nem ronda narancssárga, hanem diszkrét, és nem lakkozott bőr, hanem olyan nyers bőr, és mondjuk barna szoknyával nagyon jól néz ki, plusz egy narancssárga „felső”. De mondta, ha neked nem tetszik, akkor juttasd vissza, mert van egy barátnője, akinek biztos nagyon tetszene. Szóval, ha nem jó, szólj nyugodtan, meg a ruhák is, ha nem tetszenek – aminek nagy esélye van – akkor majd legközelebb hozd vissza.
Na, a másik leszokós módszert meg majd holnap írom le.
|
