Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-01-22
Kedves Jucó!
Tegnap sütöttem pogácsát, épp azt rágcsálom most. Sajtos pogácsa, és nagyon különleges. Már nem az íze, hanem az, hogy 3-4 órán keresztül készült. Mert félóránként újra meg kellett gyúrni, nyújtani. És ezt kilencszer. Többet nem is csinálok ilyet, mert egy pogácsa max egy órai munka. Ráadásul sótlan is lett. Azért hoztam be az Team-be, de nem biztos, hogy elárulom majd, hogy én csináltam, csak kirakom a konyhába. Azért nem rossz. Emlékszem, annak idején a Boróka utcában is sokszor sütöttem pogácsát, de az túrós volt. Túl nagy sikere annak sem lehetett, ha jól emlékszem, négy-öt alkalommal csináltam. De már Solimáron egyszer sem. Meg gibanicát sem, mert az egy különös alkalomra készült volna, tudod, arra, amikor az álmom beteljesült volna. De hát ez már igencsak sosem valósulk meg.
Márcsak azért sem, mert fejembe vettem, hogy nem sok idő már, és lehúnyom a szemem örökre. Mert a térgyem nem akar gyógyulni, annyira szokott fájni esténként, hogy már nem tudom hogy tartsam. És tudod, meséltem Jánosi mester barátjáról, aki huszon valahány éves korában járt hasonlóképp. Fájt-fájt a térgye, aztán csak kiderült lassan, hogy csontszarkómája van. De a munkatársnőm unokahúga is így halt meg négy éve. Úgyhogy nincs kizárva, hogy ezt tartogatja számomra a jövő. Tegnap gondolkoztam ezen, és ha így is történne, valószínűleg nem mennék bele, hogy levágják a lábam, aztán egyre csak kínozzanak, hogy aztán megadjam magam a halálnak. Most azért nagy a szám, de amikor majd dönteni kell, biztos másképp gondolnám. És akkor mi lenne kettőnkkel? Még egyszer azért elmennék veled libegőzni két lábbal. Vagy ha már késő lenne, lehet, hogy csak a legvégén szólnék, mert nagyon nem szeretném, hogy egy lábbal láss. Aztán lehet, hogy az sem jönne össze, csak az emlékek maradnának. De azokban legalább két lábbal.
|
