Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-06-20
Kedves Jucó!
Este elmentem Erikhez, mert dolgozunk egy feketemunkán, de inkább
csak beszélgettünk az esküvőről. Mert mi azóta nem is találkoztunk. Így
került szóba az unokaöccse, aki még nincs egészen hároméves, és
most kezd beszélni. Mondta, hogy milyen vicces dolgokat szokott
mondani. Persze angolul, amit én kevésbé értek, és még kevésbé
értem a vicces mondásokat. Akkor jutott eszembe, hogy milyen volt,
amikor te kezdtél beszélni. Sokszor volt, hogy alkottál egy számunkra
érthetetlen mondatot, még mutogattál is hozzá a nyomaték kevéért, és
egyre hangosabban ismételgetted. Például amikor lefektettünk, felültél
az ágyban, és addig nem akartál aludni, míg meg nem fejtettük, mit
jelent a garbadaga mái garaba. És ezt ismételgetted: garbadaga mái
garaba, garbadaga mái garaba ? aztán végül csak kivettelek az
ágyadból, és te odacsoszogtál az alvós rugdalózódban a plüss
állataidhoz, és sorra lefektetted őket. Vagyis a garbadaga mái garaba
azt jelenthette, hogy nekik is le kell feküdni és aludni. És még ideges is
lettél, hogy nem értjük. Persze volt pár fix, visszatérő szó, olyan, mint a
vau, gá, mama, papa, jú (cumi). Aztán felfedezted a fíííg szót. Olyankor
elhúztad a szád, meg az orrod fel, és csak kiabáltad: fíííg. Ez azt
jelentette nálad, hogy bekakáltál. Nem is volt addig gond, mag
odajöttél szépen, mutogattad a pelenkádat, és mondtad: fíííg. A
probléma akkor volt, amikor elmentünk valahová vendégségbe,
mondjuk Székely Eszterékhez, és miután felfedezted a vécét, szemmel
tartottad. És bárki is ment be, te hangosan elkiáltottad maga, sőt, oda
is rohantál hozzánk, például Nagymamucikához vagy Nagypapucikához,
és elkiáltottad magad, hogy mama fíííg. Közben meg mutogattál a
vécéajtó felé. De monjuk Nagypapucikával sem kivételeztél: őt is
leleplezted: nappa fíííg. Hát, egy ideig eltartott, míg erről leszoktattunk.
Meg a szarvascsaládot nagyon szeretted, csak az ő nevüket is, talán
így tartottad praktikusnak, lerövidítetted. Nemes egyszerűséggel szar
volt a nevük. Baba szar, papa szar, mama szar. Így. És bármilyen
boltba mentünk, kerested a szarvaskákat a polcokon. És volt olyan,
hogy találtál egyet, akkor odarohantál hozzám, rángattad a kezem,
húztál a polc felé, közben meg azt kiabáltad: papa, szar! És
mutogattad a nagy barna szarvast a polcon. Persze mindenki azt hitte,
annak örülsz ennyire, hogy egy nagy szart találtál, és nekem is meg
akarod mutatni. Közben csak mi tudtuk, hogy te a szarvaskát hívod
szarnak. Hát ilyen kis aranyos voltál.
Nem tudom, mit írhatnék neked az SMS-edre. Mert gondolom, szeretnél
valami reakciót tőlem. De nem tudok mit írni. Egyszerűen írjam azt,
hogy gratulálok?
Délután egy kijelző nélküli telefonról felhívott valaki, de azonnal lerakta,
amint meghallotta a hangomat. Egyből azt gondoltam, te lehettél az, és
arra voltál kíváncsi, egyáltalán enyém-e még ez a szám, vagyis
megkaptam-e az SMS-ed. Lehet, hogy nem így volt, csak nekem ez
ugrott be hirtelen. De továbbra is azt mondom, nem tudom, mit
írhatnék. Mert az van bennem továbbra is, hogy inkább tartom ezt a
nehezen elért egyensúlyi helyzetet, mint most minden felboruljon, és
újból annyit kelljen szenvednem, mint régebben. Az ember a régi
sebeket nem szívesen szakítja fel. Nem tudom, mi lesz. Majd, ha
visszajöttem szabadságról, talán másképp alakul. Akkor majd kitalálok
valamit.
Reggel a buszra felszállt egy nô egy nagy macskaszállító dobozzal. És egész úton nyávogott belôle a cicája. Megállás nélkül. Hej, eszembe jutott, ha most itt lennél, biztos néznél rám nagy sajnálkozva, és neked is a mi jó öreg kis csíkucink járna a fejedben. Tudod, amikor elmentünk vele Balatonfenyvesre, és egész úton panaszkodott. Szegény, még be is pisilt kínjában Plikta kocsijába. De ott a fenyôfák alatt nagyon jól érezte magát szegényke.
|
