Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-01-14
Kedves Jucó!
Reggel írtál egy esemest, hogy holnap reggel el tudok-e menni megint, mint kedden. Persze, hogy el tudok menni, nagyon örülök, csak azt sajnálom, hogy a nagy izgalomban megint felébredek éjjel, és nem tudok aludni.
Jött egy új kolléganő, egy hatalmas bálna, Dzsabbának hívtam magamban kezdetben, de ez megváltozott, mert olyan jól dolgozik, sok jó ötlete van, Editke a nyomába sem érhet. Szépen meg tudja fogalmazni a dolgokat, átlátja, jó ötletei vannak, tud képekben gondolkozni, ami Editkénél egyáltalán nem ment. Csak hát itt jön az én nagy félelmem, hogy ez hamarosan kiderül, és így elküldenek, mert minek ide két nagyfizetésű ember. Mert ő is sokat kért. Pont olyan ez, mint mikor odamentem a Greybe, és a kreatívigazgató volt annyi idős, mint most én, én meg annyi volta, mint most Adél. Nagyon tiszteltem Angstert, de hamar leesett, hogy nem egy nagy kreatív elme, illetve csak legendákból értesültem, hogy ha egyszer nekidurálja magát, akkor tud jót csinálni. Itt jegyzem meg, hogy erre nagyon rikán került sor. És ez van most itt is. Adél egymás után löki a jobbnál jobb ötleteket, én meg itt gyűrögetem a régi, senkinek sem kellő ötletecskéimet. A legjobb lenne, ha szépen félreállnék. Mint ahogyan azt tette annak idején Angster, bár őt kirúgták, de sokat dolgozott érte, hogy ez megtörténjen. Szóval be kell látnom, hogy lassan eljár felettem az idő. De szívós fajta vagyok, nem szoktam könnyen feladni a dolgokat. Meg szokták azt is mondani, hogy új seprű jól seper. Vagyis az elején mindenki jól szokott teljesíteni, és szerintem ezt itt a vezetőség is tudja. Vagyis van még időm bizonyítani, meg hát Adél koma egy munkahelyen sem volt egy évnél többet, sőt, általában csak fél, ¾-ed éveket. Úgyhogy, ha van eszük, kivárnak egy kicsit.,
Azért elég rossz így dolgozni, de ez az élet rendje: jönnek a fiatalabbak, okosabbak, és átveszik az öreg, megfásultaktól a helyet. De egyet azért nem szabad elfeledniük: felettük is el fog járni az idő.
Na, mindegy, nem félek én, csak nyugtalanító kicsit. Majd meglátjuk.
A lényeg, hogy holnap reggel, és azután is találkozunk.
|
