Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-01-23
Kedves Jucó!
Azt nem is mondtam, hogy hétvégén fankot (így: fank) sütöttem. Nem sikerült valami fényesen, nagyon sűrű volt a tésztája és valahogy mind lesüllyedt a sepernyő aljára. Így valamennyi megégett kicsit, de legalább jól átsült. Összességében finom volt, oly? annyira, hogy ahhoz képest, hogy még az elején ki akartam vágni az egészet, vagy legalábbis elvinni Nyuszinak, aki minden süteményt megeszik, szóval ahhoz képest megettem mindet. Még reggel be is hoztam az utolsó hármat. Régen sokszor sütöttem a Boróka utcában, emlékszel? Olyat, aminek a közepén volt a lekvár. Még Dóriék ott laktak, mert Martyi ki-be rohangált az ajtón, onnan kiabált haza, és kérdezte az anyjától, hogy a fánkban van-e liszt? Akkor épp olyan korszakuk volt, hogy semmi liszteset nem ettek. Szegény Martyi ott ült az asztalnál, és csak nézte, ahogy Dóri ? ő akkor a lisztszabály alól kivétel volt ? tekeritek be a jó fankot.
Sajnos most nem tudok zenét hallgatni, mert valami miatt nem szólnak a hagszórók. Pedig egy is elég lenne az egy fülemnek.
Takit megnéztem az iwiwen, és ő az, aki bámul a raszta hajával. Gyönyörű. Már megint rosszat mondok másról, pedig hiszed vagy nem, az utóbbi napokban egészen jól tartottam magam. Naponta legfeljebb ha ötször mondtam rosszat másokról. És ha így haladok, egy hónap, és elkezdek csak jókat bezsélni. Az lesz ám a szép világ. Remélem, példát veszel rólam, és te is jómondó leszel.
Szóval láttam Takit, aztán megnéztem Pintért is, de nincs róla kép. Tudom, hogy ma későn mész haza, mert nyolc órád lesz, és lehet, hogy meg sem tudod nézni a tevéd. De ezt én mind megbocsájtom neked, mert tegnap láttam, hogy az első dolgod volt, amint hazamentél, hogy felmenj napló olvasni. Érdekes így kitalálni, hogy vajon miért nem nyitod ki két-három napig a tevét. Például az elmúlt hétvégén biztosan azért nem, mert otthon ültetek, és a mama mindig a közeledben volt, és nem akartad, hogy lássa. Vagy azért, mert sokat tanultál. De ennek kicsi a valószínűsége, mert már múlt héten lezárták a féléves jegyeket, megvolt az osztályozó konferencia. Onnan tudom, hogy a templomba jött bemutatkozni a Lónyai utcai református gimnázium, és ott mondták, hogy aznap volt a félévzárás. Hát, vicces volt az a 15 gyerek, akit sikerült rákényszeríteni, hogy adjanak egy kis műsor. Két éneket eldünnyögtek, eldúdoltak, aztán egy lány játszott orgonán, de volt egy rész, ahol háromszor is nekifutott, mert nem talált ezt-azt. Aztán volt egy szavalás, kb. egy versszak egy Ady versből. De azért szép volt, annyi idősek voltak, mint te. Gondoltam, ha köztük lennél, lehet, hogy meg sem ismernélek. Bizony, ma akadtam rá reggel olyan fotókra, ami 2004 őszén készült rólam. Akkor láttál utoljára, és azóta eléggé megváltoztam. Lehet, hogy már te sem ismernél meg.
Sokszor gondoltam már rá, milyen lesz, ha egyszer összefutunk valahol. Mert az elkerülhetetlen, jó, ha tudod. De az sincs kizárva, hogy addigra már tényleg úgy megváltozunk, hogy meg sem ismerjük egymárt. Lehet.
Február 7-én találkozom a mamával reggel, és biztos vagyok benne, majd tolmácsolja, hogy boldog születésnapot kívánsz te is. És így nem kell SMS-t sem küldened az idén. Pedig örültem annak az SMS-nek, amit tavaly küldtél, igaz csak egy csomó számot. De azért nagyon jó volt. Hát mindegy, már megedződtem. Remélem, te sosem tudod meg, milyen ez az érzés. Milyen érdekes, hogy anyám ennyi idős koromban semmi mást nem kívánt, csak hogy nekem is olyan hülye gyerekem legyen, mint én voltam. Így, felnőtt fejjel nem értem, hogy lehet rosszat kívánni annak, akit szeret az ember. Illetve tudom, hogy akit szeret valaki ? bárhogy is viszonyul hozzá a másik ? nem kíván neki rosszat.
Én is csak jót kívánok neked, és megint csak azt, hogy te sose kerülj olyan helyzetbe, hogy ezt éld át. Majd egyszer mindent megértesz. Mert van, aki nem érti meg, de annak kevés az esze, és egész életeben utál valakit. De te sokkal okosabb leszel, és megértesz mindent. És már előre sajog érted a szívem, hogy mennyire fog ez neked fájni. De ne aggódj, én sosem nehezteltem rád, és majd ott foglak várni nagyanyámmal, és csak nevetünk Csíkossal együtt. Meg esszük a jó fankot, gibanicát, t-gombócot, cs-combot. Elmegyünk szánkózni, én húzlak, te az eget nézed, fára mászunk, és mindent bepótolunk, amit itt elmulasztottunk. És mindig mesélek neked, szkreblizünk, tanítasz németre, titkosírással üzengetünk, megnézzük együtt a Kemény kalap és krumpliorrt. Biciklizünk az erdőben, és hikkezünk egy csomószor. Lesz majd egy kutyánk is, hívjuk majd Galuska kettőnek. Úgyhogy csak jót tegyél az életben, hogy biztosan találkozzunk. Én is azon leszek, hidd el. És ott minden nagyon szép lesz, majd meglátod.
Most már kezd tisztulni a fejem. Úgy érzem magam, mint József Attila, amikor a Kései sirató végére tért magához a fájdalomtól. Ha lesz időd, olvasd el. Egyszer még hárman olvastuk el a teraszon.
Az internet szerint is ez a nap az év legdepressziósabb napja. Ezt igazolja a tavalyi bejegyzés is. Mohikánnál megnézheted.
|
