Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-05-29
Kedves Jucó!
Tegnap estefelé nagy nyugodtan kinyitottam a vivet, és látom, hogy Kolobász írt egy levelet. Na, gondoltam, mi lelte, biztos meg akarja köszönni azt a sok szépet és jót, amit tőlem kapott. De nem, lekapott a tíz körmömről, lehordott a sárga földig. Mert az történt tegnap előtt, hogy felhívtam, megkérdeztem, hogy áll a vizsgákkal. És kiderült, hogy épp a Zöldpardonban fésüli a haját Pokolgép koncerten. Ki is szaladt a számon, hogy álljon meg a szemed, mér nem tanulsz inkább. Meg még kérdeztem, van-e már valami vizsgajegye, mire mondta, hogy a legnehezebb tárgyból kapott egy négyest, amik meg hátravannak, egy kivételével könnyűek. Még búcsúzóul mondtam neki, hogy tanuljon. Ennyi volt. Ja, meg kérdeztem, anyámnak mondta-e már, hogy kapott egy négyest. De Kolobász nem mondta, mert meg van rá sértődve. Ennyi volt. Rá egy napra meg írta ezt a leteremtő levelet: „idefigyelj ... vedd tudomásul ... elegem volt belőled ... kész, ennyi” stb., akár egy rinyáló öregasszony. Gondolom, felhívta anyámat, és szóba kerültem, Kolobász meg mondta, hogy azt kívántam neki, hogy „álljon meg a szeme”, és nem érti, hogy lehetek vele ilyen szigorú. Erre anyám meg bemondta, hogy azért, mert megmondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó vele szóbaállni addig, amíg nem bizonyított ebben a félévben, mert egyáltalán nem értek vele egyet, hogy így összeállt egy nővel, és otthagyta a kollégiumot. Ez igaz, mondtam ezt anyámnak, de csak neki. És nem gondoltam, hogy elmondja Kolbásznak, mert hát ha én mindazt elmondanám Kolbinak, amit anyám mond rá meg a nőjére, akkor kitörne a holtig tartó harag. De ennél bölcsebb vagyok, és valójában anyám a saját véleményét mondta, csak így egyszerűbb és kényelmesebb volt, hogy a nevem mögé bújt. Egyszerűen gyávaság volt, bárhogy is szépítjük. Kolbász meg ott hibázott, hogy indulatból azonnal írt egy levelet. Mert gondolom, ezen úgy felpaprikázta magát, hogy ellilult – ahogy szokott – a feje. Én meg akkor hibáznék, ha belemennék ebbe a csatározásba, és szítanám a hangulatot. Úgyhogy úgy csinálok, mintha el sem olvastam volna Kolobász átkozódó levelét, anyámnak meg meg se mondom, mit írt Gyönyörű. Így rajtam csattan az ostor – hisz’ Kolbász engem rugdos, anyám meg elárul –, de valójában azért tudom ezt megtenni, mert ezen én csak nevetek. Engem Kolobász nem tud megsérteni. Bevallom neked, mert nem tartom egyenrangú partnernek. Ő egy hülyegyerek, aki faluról kiszabadulva, jogi egyetemre járva azt hiszi, már lett valaki. Valójában még mindig az a falusi frusztrált suttyó, aki volt.
Nem is válaszoltam a levelére, csak egy szót: „Hibázol.” Ezt meg értse, ahogy akarja. Mert hibázik, hogy indulatból ír, és még el is küldi, meg hibázik, hogy tanulás helyett veri magát minden koncerten.
Legyen ebből neked a tanulság: soha ne írj levelet indulatból, vagy ne ugorj neki senkinek haragból. Mert azt biztos, hogy meg fogod bánni. Mert igaz az, hogy a harag rossz tanácsadó. Csak ezt Kolbász még nem tudja. De ezen én csak nevetek.
|
