Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-03-02
Kedves Jucó!
Kiskorodban egyszer kihallgattam egy beszélgetésedet a szomszéddal, Dursttal. Ott álltál a teraszon, onnan diskuráltál nagy hetykén Pépével. Csak azt hallom, hogy kérdezed Dursttól, hogy „te megszoktad fogkefével mosni a fogad?”, aztán meg, miután kielégítő választ adott Durst, megkérdezted, hogy ”és te megszoktad fésülni a fejed fésűvel?” Mert gondolom, nagyon büszke voltál magadra, hogy te reggelenként ezt szoktad, bár a fésülködést – Szeghalmon: fűsűlködést – nagyon nem gyakoroltad. Nem is tudom, honnan jutott most ez eszembe. Talán onnan, hogy tegnap este megfésülködtem, és ez igen ritka dolog, kéthavonta egyszer.
Szombaton voltam Erikéknél, és először nem akartam megfogni a gyereküket, mert ittam egy sört és féltem, hogy nehogy ezt szagolja, meg kicsit attól is tartottam, hogy kiestem a gyakorlatból, és megszorítom vagy valami, de aztán ideadták, és magamra terítettem, és annyira jó kis meleg testecske volt, kb. 50 centi, és azonnal elszunyókált. Sőt, több mint egy órát aludt. Nagyon jó érzés volt, elhiheted. Én azt hittem, csak az anyján vagy az apján alszik el egy négyhetes kisgyerek, de ezek szerint nem. Meg se mertem mozdulni, nehogy felébredjen. Azon gondolkoztam, hogy téged tartottalak-e így magamon kiskorodban. De egyáltalán nem emlékszem. Szerintem igen, csak elfelejtettem. Nagyon sok mindenre emlékszem, de erre egyáltalán nem. Pedig biztos, hogy sokat alukáltál így rajtam. Nagyon szép lehetett. Aztán felébredt, nyüszögött egy kicsit, végül neki ordítani, mert már éhes volt. Elképesztő, hogy másfél órával korábban tömte tele magát, aztán megint éhes. De hát nagyon gyorsan nőnek ilyenkor még. Ő is egy hónap alatt több mint fél kilót gyarapodott.
Na, neked hogy telt a hétvégéd? Az bosszant, hogy a vivet napok óta karbantartják, és nem lehet felmenni rá. Pedig már biztos válaszoltál a levelemre Bilikovával kapcsolatban. Na, majd mindjárt megnézem, hátha már jó. Beű, megnéztem, és te már vagy tíz napja nem voltál a viven, úgyhogy nem válaszoltál. De remélem, megyünk, mert én már nagyon várom. Remélem, te is.
Na, megyek, mert Edidke bejelentette, hogy ma nem jön, mert fáj a torka és megfázott. Én persze ilyenkor azt mondanám, „ha lehet, akkor ma otthon maradok”, nem pedig kijelentek. De hát ilyenek ezek a mai fiatalok. Szóval ma dolgoznom kell helyette is.
|
