Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-01-10
Kedves Jucó!
Tegnap küldtem neked egy SMS-t, azzal, hogy el tudod-e fúni az Arany ágon ül a sármány-t? Meg még kérdeztem, hogy annak mire megy a dallama? Ha jól emlékszem a „Kiment a ház az ablakon” kezdetű számra. Meg kérdeztem, hogy pikulálsz-e még egyáltalán. Válaszoltál is, hogy nem tudsz semmit, vagy épp csak annyit, mint én erről a sármányos énekről. Meg írtad még, hogy pikulálni pikulálgatsz, csak épp keveset, mert itt a féléves hajrá. És a végére tettél egy szmájlit, de szerintem szomorút akartál, csak elrontottad, mert így nézett ki (: De ha direkt szmájli, és ez a te találmányod, akkor külön büszke vagyok rád, mert a szokásostól eltérően, saját ötleted volt, hogy másképp csinálod, mint a legtöbb ember. Az volt jó a Boróka utcában is, hogy tele volt olyan eredeti dolgokkal, amitől nagyapád kiütést kapott. Például a síléc fenn a gázcső fölött, emlékszel? Amit a télapó hagyott ott. Meg egy csomó minden, de még a bútorok is. Hej, milyen jó is volt az a lakás. Csak egy nagyon nagy baja volt: a sötétség. Az ellen meg nem lehetett mit tenni. Ha majd neked is lesz lakásod, te is úgy tudod barátságossá tenni, hogy egyedi dolgokat találsz ki. Mint például Solymáron a halak a fürdőszobában. A legtöbb ember bemegy az Ikeába, és jól bevásárol, mert ott minden megvan, ami egy lakáshoz kell, de ettől nem lesz egyedi. Na, mindegy. Biztos érted, miről beszélek.
Szoktatok madarakat etetni? Gondolom, nem, mert amint meglátják Putyikát a ház körül settenkedni, rögtön elmenekülnek. Emlékszel, mikor a (ahogy te hívtad) budika tetejére felraktam egy szép nagy madáretetőt, és egyszer csak azt látjuk, hogy benne fekszik Pisti. Na, gondolhatod, abban az évben mennyi madár jött.
Kimásoltam neked az internetről ezt a Weöres Sándor verset. Olyan szép kis vers, leginkább azért, mert az első versszaka, vagy inkább első két sora rólad szól. Mindig te jutsz erről eszembe. Sármánynak épp nem vagy sármány, de egy kis részben, 1/16-od szeletben Sáfrány. Így hívták az üknagyanyád. Az ő dédnagyannyát szöktették meg Örményországból. Tudod, a fonalin, kékfehér fonalinost.
ARANY ÁGON ÜL A SÁRMÁNY
Arany ágon ül a sármány,
kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány,
belezendít citeráján.
Piros alma szivem ágán,
kivirító koronáján,
aki kéri, neki szánnám,
akinek kell, sose bánnám.
|
