Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-03-08
Kedves Jucó!
Monteverdi sem pikkóta, azt mondom neked. Sokat hallgatom a Bartók rádiót, de bevallom, hogy amikor átkapcsol magától a rádió a Kossuthra, jól belehallgatok, miről beszélnek, és annyira nem rohanok visszakapcsolni. Szeretem a komoly zenét, de azért ezt is meg lehet unni. El sem tudom képzelni egyébként, hogy valami divatos adót, mondjuk Roxyt hallgassak. Hallom eleget a fitnesszalonban, elég annyi. Ja, azért kapcsol át a rádió, mert valamelyik hülyegyerek csak úgy heccből letekerte az antennát a kocsi tetejéről, és szerintem semmi haszna nincs belőle, csak a lába szárát csapkodja vele, vagy legalább is csapdosta fél ódáig, míg meg nem unta. Kérdeztem a szervizben, mennyibe kerül egy új, mondták, hogy 6000 forint. Na, annyit meg nem adok érte, mikor semmi mást nem hallgatok, mint Bartókot, ami meg bejön, csak néha vált át Kossuthra. Érdekes, hogy leginkább a Városmajor úton. Ott mintha zavarná valami az adókat.
Szóval szép ez a szám, csak az a csunya buzi ne dalolna benne. Elképesztő, nem hiszem el, hogy a nőnap végett most itt hozzák a férfi kollégák a virágokat, és a kolléganők asztalára csempészik. Annyira proli az egész, hogy elképesztő. Mint az általános iskolában annak idején, mikor hóvirágot raktak a fiúk a lányok asztalára. Ha belegondolok, szép dolog megemlékezni a nőkről valamiképp, de nem így. Csak nyűg szerencsétlen nőknek cipelni magukkal azt a sok szar kacatot, hóvirágot, ami ráadásul délutánra elhervad. Inkább adjanak nekik egy csokit vagy valami munkájukban segítsék. Vagy, ha én főnök lennék, minden kolléganőt hazaengednék délután háromtól. Na, az valami, akkor tudnának egy kis időt fordítani magukra, ami felér egy kis ajándékkal.
Ha megnézed ennek a csunya buzinak a száját, pont úgy mozgatja, mint Patríciű:
http://www.youtube.com/watch?v=AJA2x_m0uy8&feature=fvw
emlékszem, kisebb korodban elvártad te is, hogy megemlékezzek a nőnapon rólad, mert hát te is nő vagy, gondoltad 6-7 évesen. De nagyon kis aranyos voltál, ott ültél reggel az ágy szélén, és kérdezted nagy jelentőségteljesen, tudom-e, milyen nap van. eszembe sem jutott volna, ha nem kellett volna kibarkóbáznom. És úgy kezdted, hogy „én is az vagyok”. Na, aztán nagy nehezen kitaláltam, hogy nőnap.
|
