Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-08-28
Kedves Jucó!
Emlékszel még a „kisöcsém már fut a réten, jön már haza anyuka ...” kezdetű versre? Ma reggel jutott eszembe, és beírtam a google-be, de nem ismeri. Feltételezem, hogy Tünde néni írta. Ja, ez meg úgy jutott eszembe, hogy mentem a Pusztaszeri úton, és a Tót közért előtt jártam, amikor láttam, hogy a nagy gesztenyefát, ami előtte állt, kivágják. El volt már száradva szegény. Pedig hej, be sokat pisiltél a tövére annak idején, mikor még ezt a kis verset tudtad. Vagyis mikor még kiscsoportos voltál az óvodávban. Mert sokszor, óvodából hazafelé menet bementünk a boltba, és te már nem bírtad tovább, és kénytelen voltam kivinni oda, hogy ott pipilj. Vagy ahogy kolobász mondta, megkönnyeztetni a salátát. Így hát lehet, hogy annyit kapott szegény, hogy nem bírta csak még vagy 12-3 évig. Most járt le az ideje. Kolobászról jut eszembe, hogy anyámék jönnek szombaton, felhozzák a cuccait, amit olyan nagy sebtiben hagytak Szeghalmon, mert már hívogatta anyámat, hogy kéne, mert nem tudnak miben főzni. És ha már fent lesznek, gondolták anyámék, meglátogatnak. És mivel 11 körül jönnek, ezért ebédet csinálok nekik. Hadd egyenek valami fínomat. A szokásos menü lesz: töltött káposzta, amit majd lefojthatnak egy jó kis tiramisuval. A franciáknak is ezt csinálta, igaz akkor sajtos-meggyes volt, nem tiramisu.
Remélem, tetszett a gesztenyés alagút című novella.
Tegnap nagy jócselekedetet vittem végbe. Mert még mindig tartom magam ahhoz, hogy napi egy jó cselekedetet tegyek. Ezt már lassan egy éve elhatároztam. Szóval tegnap délután kinyitom a hűtőszekrényt itt lent a konyhában, hát egy szegény kis pók lógott ott a sötét hidegben egy fonálkán. Teljesen össze volt húzódva. Gondolom, már meglehetősen vacogott. Nem tudom hogy kerülhetett oda, de gondolom, valaki berakta a hűtőbe a szőlőjét, amin egy pókocska is pöffeszkedett, és egy idő után megéhezett, és gondolta, fog magának egy legyecskét. Felmászott a rácsra, kifeszítette a hálóját, de hiába várta a fínom vacsorát, az nem jött. Mert ugye legyek nem nagyon mennek be a hűtőbe, nekik több eszük van. Na, és így találtam rá a kis pókra. Ki is szedtem gyorsan, még mielőtt nagyon megfázik, és kttettem az ablakon szegényt. De alig tudtam kihalászni a hűtőből, annyira kapaszkodott a fonaljaiba. Szóval jó volt látni szegénykét, ahogy egy idő után kigömbölyödött a napon, kinyújtózott, aztán gyorsan elfutott a falon felfelé.
|
