Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-03-14
Kedves Jucó!
Tegnap elvittem és feladtam a levelet a fonalinnal, kékfehér fonalinnal. Írtam is egy SMS-t, hogy ha megkapod, értesíts, mert van egy gyanúm, hogy útközben ellopják, mert olyan szép kék a borítékja és ha megtapogatják, érezhető, hogy van benne valami. És nincs kizárva, hogy pénzt gyanítanak benne. Nem mondom, hogy szépen sikerült a fonás, de szerintem nem rossz. Úgy csináltam, hogy ki tudd bontani, ha nem tetszik, és befonhasd ten magad.
Kicsit szakadozik a stílus, mert folyamatosan jönnek be, és kérdezgetnek a munkatársaim. Közben meg hasmenésem kezd kialakulni, amit már éreztem, mikor elindultam otthonról, és alig vártam, hogy beérjek. Azóta már volt egy újabb rohamom.
Egyszer, régeas régen, mikor még nem is ismertem mamát, történt velem, hogy az albérletemből, az Örs vezér téren túlról indultam be a Markó utcába, a Nyugatihoz dolgozni. Előtte – mivel Bandi bá’ még gyerekkoromban belémnevelte, hogy munka előtt mindig enni kell – megettem reggel hatkor három tányér karalábélevest. Ami persze három napja ott állt a konyhaasztalon, és megromlott. De én nem éreztem semmi különöset, megettem. Annál különösebbet éreztem a HÉV-en, olyan volt, mintha gyerek fordulna meg a hasamban. Aztán meg nyilallást. Az Örsön átszálltam a metróra, de ott már tízkörömmel kapaszkodtam az ülésbe, nehogy problémám legyen. A Deák térre remegve gondoltam, mivel ott át kellett szállni. De valami csoda folytán, arra az időre elmúlt a hamars. De bizony, két megálló múlva, a Nyugatinál már úgy éreztem, itt a vég: befosok. Úgyhogy szaporáztam a lépteim, de ha túl gyorsan mentem, annál nagyobb volt az esély, hogy baj lesz. Úgyhogy csak szaporán, de kimérten lépkedtem. Közben meg jöttek a hatodéves orvostanhallgatók, akikkel előző nap dolgoztam, meg játszottam ott nekik a fejem. És bizony mindegyiket egy hatalmas reccsentéssel köszöntöttem. Először fülig vörösödtem, de aztán már semmi nem érdekelt, csak hogy elérjem a vécét. És amint berohantam, kigomboltam a nadrágom, még a vécére se kucorodtam, teljes gőzzel, akár egy gyorsvonat, kirobbant belőlem az anyag.
Hát, ez a története ennek. Ez jutott ma reggel eszembe, mikmor siettem be dolgozni. Ennek is már több, mint 20 éve.
De szerintem ezt a szép történetet már meséltem neked pár éve a naplóban.
|
