Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-05-15
Kedves Jucó!
Álmos vagyok, majd leragad a szemem. Én nem tudom, miért, de már fél hatkor felébredtem. Most meg – kilenc óra – álmos vagyok. Tegnap írtad, hogy akár találkozhatnánk is, de nekem már más dolgom volt este, úgyhogy írtam, hogy inkább ma, vagyis pénteken találkozzunk. Ma meg neked van dolgod. Úgyhogy legjobb esetben marad a kedd. Remélem, addig nem gondolod meg magad.
Reggel voltam a Fény utcai piacon, vettem egy jó nagy langost – sajtos tejfölöst – meg egy kila almát, plusz hoztam egy szalámis kenyeret, most ettem meg az utolsó alatot. Hát nem bejön a főnöknő, hogy senki ne reggelizzen, mert meglepetés lesz, és meglobogtatott egy nagy acskó kroasszant. Szóval erről lecsúszok. Úgy teleettem magam, majd kidurranok, ahogy anyám mondaná. Legszívesebben hazamennék csicsikálni.
Tegnap este egyébként moziba mentem, megnéztem egy Provanszi fűszeres című filmet, ami egy nagy unalmas izé volt. Szép tájon játszódott, pénz is volt a filmre, de rosszak voltak a szereplők, és elég giccses a mondani való. De ha jó színészek lettek volna, akkor egy nagyon jó film jött volna ki belőle. Mert például Amelie csodálatos élete sem lett volna olyan jó film, ha rossz színészek játsszák. Hej, milyen jó lenne elmenni a Két Malom kávézóba, ahol annak idején Amelie dolgozott. Remélem, egyszer eljutsz oda, ha én nem is. Kolobász már volt Párizsban, de ő nem is látta előtte az Amelie-t, szerintem azt sem tudja, hogy van monmart (égés, de én meg a nevét nem tudom), mert ő csak a perlasez temetőbe ment el megnézni Chopin sírját, meg még egy pár nagyfejűét. Gratulálok. Ha te egyszer eljutsz Párizsba, el ne menj a perlasezbe, kidobott idő. Az Eiffel toronyba menj fel, meg menj el múzeumba. A Louvre dög unalom, viszont az orszéj nagyon jó. Sajnos csak hallomásból ismerem, így nem tudom leírni a nevét. Meg menj fel a Notre Dame-ra, az is szép.
Na, lassan lehet menni reggelizni, gyülekeznek az emberek. Pont most, mikor tele a bendő.
Tanulj szorgalmasan, nehogy eltologasd a tanulást, mint én, amikor Tatabányán három hétig a stranra jártam, és az utolsó héten vettem elő először a tankönyvet. Úgy gondoltam, az érettségi szünet erre való, hogy az ember kipihenje magát a nagy vizsgára. Tévedtem.
|
