Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-03-08
Kedves Jucó!
Még meg sem néztem, hogy voltál-e Yavannánál tegnap óta. Mondjuk már csak azért, mert írtam neked azt a szép levelet, meg küldtem a fonalint, hej, hej, hej ? kékfehér fonalint. Nem dédelgetek álmokat, szinte biztos, hogy nem. De azért még nem néztem meg, hátha mégis. Mert bizony, minden este, mielôtt elalszom, kikapcsolom a telefonom, de csak azért, hogy amikor reggel bekapcsolom, reménykedhessek, hogy hajnalban írtál egy SMS-t, vagy esetleg felhívtál. Mert a telefonom egy nagy pittyegéssel jelzi, ha hívott valaki, és én ki voltam kapcsolva. Csak egyszer történt ilyen, hogy mikor bekapcsoltam, jött tôled egy SMS. Igaz, elég régen, tavaly február 7-én. A naplódba is lassan egy éve nem írtál. Mindegy, ha ennek így kell lennie, én megakadályozni nem tudom.
Szépen süt a nap, jó meleg is van, pedig mára esôt mondtak. Nem örülnék neki, mert annyira szeretnék már elmenni kirándulni, hogy nagyon. Szombaton lesz iskola? Remélem, nem. Mert nálunk elképzelhetô, hogy be kell jönni.
Szóval nagyon várom, hogy jó idô legyen. Már tegnap elmentem a Mamübe, és vettem két Tátra térképet. Az egyik a Magas Tátra, a másik az alacsony Tátra, vagy ahogyan a szlovákok mondják: Szlovensky raj (Szlovák paradicsom). Mert elhatároztam én, hogy elmegyek nyáron abba a menedékházba, amit láttunk már (Bilikova Chata), és mondtuk ott járva, milyen jó lenne egyszer eljönni ide. Ha beírod az interbe, kiadja a képét. Utána majd felmászok én oda, amit elh?lve néztünk a Poprádi tó partjáról. Azt, hogy apró pontok kapaszkodnak fölfelé a hegyre. Két és félóra intenzív hegymenet. Vagyis végigmegyek a Tatranska Magistralan. Kb. 15-20 km. Hej, milyen jó lenne, ha velem tartanál. Mennénk fel a magosba, a felhôk fölé, hej. A másik, ahova még menni akarok, az a Szuha Bela, vagyis a fehér vízesés. Az a legszebb, legromantikusabb út a Szlovák paradicsomban. Láncokon kell kapaszkodni, zuhogó vízesésben kell létrán mászni, sziklából kiálló vasrácsokon kell lépdelni. Egyszer a mamával jártunk arrafelé, bár épp ott nem voltunk. Szóval nyáron egy hétre elmegyek a Tátrába. Neked is nagyon tetszene, az biztos.
Mi van azokkal a fényképekkel, amiket még akkor csináltunk, amikor a Csorba tótól mentünk a Poprádi tóhoz, kb. Négy éve? Tudod, amikor mama visított egy nagyot, amikor megrémült egy csermely csörgedezésétôl, mert azt hitte, megtámadta egy röfögô vaddisznó. Lehet, hogy elô sem lett hívatva, vagyis még a gépben van. Kár azokért a képekért. Ha megtalálnád, egyszer még, ha nagy leszel, örülnél nekik. Emlékszel, akkor másztunk fel mindhárman egy sziklára, és megállítottunk egy anyukát a gyerekével, és ékes angolsággal megkértük, hogy fényképezzen le minket. Közben meg megszólalt, hogy ôk is magyarok. Emlékszel?
|
