Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-09-22
Kedves Jucó!
Reggel hallottam egy Beethoven számot, a c-moll zongoraverseny záró tételét, a rondót, és azóta ez jár a fejemben. Csak épp nincs ilyen a jutubon, úgyhogy mást hallgatok.
Mit csináltál hétvégén? Jó zimankós hideg volt, nem? Én elmentem szombat reggel tízkor falat fúrni, aztán délután négyig ott szerencsétlenkedtem. Illetve egy csillárt is fel kellett volna még szerelnem, de az rossz volt, sehogy sem akart világítani, ráadásul ötméteres belmagasság volt, egy létra tetején billegtem órákig, a végén még meg is repedt a 40 ezer forintos csillár. És még felszerelni sem tudtam. Ja, meg otthon tönkrement a csap a fürdőkádnál. Először nem jött víz, aztán meg úgy zúdult, hogy többé el sem lehetett zárni. Az egész lakásban el kellet zárni a vizet egy napra, mert csak másnap kaptam olyan csapot, amit fel tudtam szerelni a régi helyére. Az is benne volt 7200 forintban.
Anyámék meg itt voltak vasárnap reggel Kolobásznál, felhozták neki a téli cuccokat, engem meg odahívott anyám, hogy találkozzunk. Meg azért is, mert Bandi bá’ hozott nekem egy szerszámot. Szóval találkoztam Kolobásszal meg a dicső menyasszonyával, vagy ahogy ő mondja: asszonyommal, de nem volt benne sok köszönet. Amikor meglátott az az ökör, elfordult, Beuka meg végig úgy nézett rám, mint a véres rongyra. Anyám is azt mondja, nem volt valami szíves vendéglátás. Mert azért csak felhívták őket – bár a kisöreget Kolobász nem akarta hívni, anyámnak kellett rászólnia, hogy hívja fel az apját. Én nem voltam fent, anyámékkal az utcán találkoztam.
Szóval ott állnak Kolbászék, akik nem is nagyon akartak köszönni, a végén meg már nem is köszöntek, úgy vonultak be a házba. Én kiabáltam utánuk, hogy sziasztok, huhú. Beismerem, hogy amikor megláttam Kolobász fejpántját és coffját, annyira kellett röhögnöm, hogy nem bírtam abbahagyni. Telán ez idegesíthette, a másik, hogy Beukára meg szépen mosolyogtam, annak ellenére, hogy úgy bámult, mintha meg akarna ölni. Meg talán az is irritálja Kolobászt, hogy én anyámékkal nagy vidáman elindultunk meginni egy kávét – ha már az a dicső indiánfia nem főzött nekik egyet. Már a múltkor is azt nehezményezte anyámnál, hogy milyen vidáman beugrott a kocsiba mellém, és elhúztunk.
Szóval most is vidáman elindultunk a McDonadld’s-ba. Ott vettem a kisöregneg egy bigmekhez hasonló szendvicset – amit háram nagy falatra betömött, ahogy szokta – anyámnak meg egy szalonnás toastot. Ő szépen megette, nem pedig betömte. De az öreg mindig így eszik a mekdonáldban. Tömi, mert nem kell rágni, csak nyelni. Aztán szépen hazaindultak, én meg elmentem tornázni.
|
