Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-06-03
VI. 2.
Kedves Jucó!
Na, voltam hétvégén pecázni a holt Tiszán, Tiszadobnál. Egy nagyon kedves ember volt a vendéglátó, aki egy 150 éves parsztházat alakított át vendégházzá, de úgy, hogy megőrzött mindent úgy, ahogy régen volt. Gerendákból meg deszkákból volt a mennyezet, vályogból az egész ház. Szóval nagyon hangulatos volt, egy nagy hársfa áll az udvaron, alatta malomkőből készült asztal. A kert végében meg ott volt a Tisza, csak le kellett sétálni a parton és lehetett horgászni. Volt ott ladik, minden. Bár nem ladikoztam, de akár lehett volna is. Igaz, nagy halat nem fogtam, csak egy csomó törpeharcsát, kisebb tenyérnyieket. De abból vagy 25-öt. És mivel káros, mert megeszi az ikrákat meg a kis halakat, ezért nem engedtem vissza őket, hanem odaadtam a vendéglátóknak, akik aztán este megfőzték harcsapörköltnek. Igaz, én már abból nem ettem, mert eljöttem. Nagyon meleg volt, de főleg azért, mert végig rajtam volt egy hosszú ujjú póló a nap miatt, meg hosszú nadrág. Pokoli melegem volt délután 3-ig, mire a nap elment annyira, hogy árnyék legyen. Akkor tudtam levenni a pulóvert. Így is jól leégett a kéz- és lábfejem. De mindezzel együtt nagyon jó volt. Ja, este meg elmentem egy vadásszal a Zemplénbe. Már felültünk a lesre hét körül, vagyis napsütésben, és csak este 10 körül jöttek a vaddisznók. A vadász kérdezte is tőlem, hogy lőjön-e, de én kértem, hogy hagyja békén őket. Mert négy anyadisznó volt és 15 kis malac. Nagyon aranyosak voltak, ahogy ott hancúroztak egy órán át. Kis csíkosak voltak, és az erdő meg mesebeli hely. Teljesen elzárva a külvilágtól, ember ott sosem jár, csak vadász. Nem is lehet megközelíteni, csak terepjáróval. Na, szóval nem lett megölve egy sem. Sokszor eszembe jutottál, hogy ha itt lennél, biztos nagyon tetszene neked.
Ja, ma vizsgázik Kolobász egy nehéz tárgyból, ha ez meg lesz, akkor verheti magát, hogy minek aggódtuk túl az egészet, mert tudja ő, mitől döglik a légy. Remélem, sikerül, mert ha nem, akkor az egész nyara el lesz rontva. Majd megkérdezem anyámat, hanyas lett, mert ugye mi most nem beszélünk egymással.
Meleg van már a szobádban?
VI. 3.
Kedves Jucó!
Emlékszem, mikor elhalászták az orrunk elől a nagykovácsi házat, mennyire össze voltunk omolva mamával. Sőt, egyszer még kimentünk kocsival megnézni, és pont előttünk ment egy teherautó szekrénysorokkal, forgó fekete irodai székekkel, és pont ahhoz a házhoz ment, amelyiket meg akartuk venni. Mennyire ócsároltuk, hogy milyen bútora van az új tulajdonosnak. Persze, savanyú volt a szőlő. De biz’ mennyivel jobb hely, ahol most te laksz. Ki tudja, hogy alakul az élet, ha Nagykovácsiba költözünk és nincs az építkezés. Nem volt könnyű.
Na, viszont tegnap felhívtam Kolobászt, mintha mi sem történt volna, és kérdeztem, milyen lett a vizsgája. A legnehezebb vizsgája. És képzeld el, hogy ötöst kapott Bárándynál, az egykori igazságügy miniszternél, még meg is köszönte a szép felkészülést. Na, erre varrjál gombot. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy semmit nem bánt meg a mocskolódó leveléből, de ezen én csak nevetek. Ő baja fog meggyűlni az életben a hirtelen haragja miatt. Én ezen nem kapom fel a vizet, sőt, csak nevetek. Beszéltem anyámmal – persze nem mondtam neki, mit írt Kolbász, nem akarom fájdítani a szívét –, szóval beszélgettünk, és mesélte, hogy még nagyapám mondta egyszer valakinek, hogy bolond ember az, akinek nem a saját gyereke a legszebb. És még mondta is anyám, hogy ez így van, bár engem sosem látott, mint ahogy most sem lát szépnek. Sőt, csúnya vagyok. Azt nem értem, hogy hogy lehet, az hogy egy ember úgy éli le az életét, úgy neveli fel a gyerekét, hogy azzal mindig érezteti, sőt, sokszor el is mondja, milyen csúnya. De ezen most már csak nevetek, annak idején nagyon rosszul esett. Bár azt nem mondom mégsem, hogy nevetek, mert inkább szomorúsággal tölt el, hogy anyám még így, hatvanhárom évesen is ezt mondja a negyevnegy éves fiának. Na, mindegy. Te sose mondd majd a gyerekednek, hogy csúnya. De nem hiszem, hogy mondanád, hisz nem lesz csúnya. Te is szép vagy és majd biztos a férjed is szép lesz, így csak szép gyerekeitek lehetnek majd. Szomorúság szállta meg a szívem anyám miatt. De nem fogom neki mondani sosem, milyen nagy hibát követett el. Minek? Ez már elmúlt, változtatni már nem lehet rajta.
|
