Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-04-06
Kedves Jucó!
Azt hittem, megkapod sms-em, elájulsz. Aztán meg nem így történt. De menjünk szép sorjában. Erik elhívott mint legjobb barátját takarítani az új lakásába. Ez egy kis, 44 nm-es lakás a Liliom utcában, és ez lesz az ő sztúdiója. De egyébként azért kellett alapos takarítás, mert most festettek, és tiszta festék meg kosz volt minden. Illetve hát azért, mert az egyik jó barátjának jönnek a szülei Amerikából három hétre. Ja, ez a fickó, aki a Nirvána zenekaregyüttes dobosa volt. Persze neki eszébe jutott, hogy eljöjjön takarítani. Egész nap nyomtam, mint a hülye, még most is, hétfő reggel is izomlázam van. Pedig ez szombaton volt. Ablaktakarítástól padló 3 léről felmosásig minden volt. Majd meg hóttam. Na, mindegy, végeztünk, és akkor kérdezte Erik, nincs-e kedvem kimenni velük Írországba Szonja keresztelőjére. Egyből eszembe jutott, mi lenne, ha te is jönnél, bár így le kell mondani a Tátrát, de lehet, hogy szívesebben mennél a kelták földjére. Írtam is rögtön sms-t, hogy mit szólnál, ha egy hétre elmennénk. De azóta sem válaszoltál. Azt hittem, dobsz egy hátast örömödben. Meg a szállás is nagyrészt meg lenne oldva, hisz Erikéknél lehetne lakni, meg Dublinban is ott lakik a bátyja. Na, mindegy, hát ha nincs kedved, akkor menjünk simán a Tátrába.
Azért válaszolhatnál néha. Kérdeztem még azt is pénteken, meggyógyultál-e már, de arra sem írtál. Nem szép dolog.
Tegnap el akartam menni kirándulni, de annyira fájt mindenem a nagy munka után, hogy csak elcammogtam egy kicsit a János hegyen, leültem a Vadasparki kisvasútmegállóban a padra, megvártam két vonatot is, néztem a gyerekeket, és végül hazaballagtam. Ja, az volt a jó, hogy abban a megállóban csak naponta egyszer áll meg a vonat, de hogy látták, hogy ott ülök, fékezett a vonat, de intettem, hogy nem szállok fel, így tovarobogott. De annyira jó volt, hogy ilyen kedves volt a masiniszta, hogy még miattam meg is állította volna a vonatot.
Bizony, az ember mindennek tudjon örülni, így kell élni. Például én ennek is úgy örültem, hogy ilyen kedves volt az a masiniszt.
Most nézem, hogy egy csomóan jöttek rövidnadrágban, én meg azt hittem, itt nem szabad, úgy, mint a Greyben.
Azért mégis reménykedem, hogy írsz, és megyünk Írországba.
Mostantól esténként biciklizni fogok, mert az nem állapot, hogy négy kilóval több vagyok, mit december elején, és nem tudok tőle megszabadulni.
|
