Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-04-08
Kedves Jucó!
Pontosan ilyen idő volt, amikor egynapos voltál, mint most: esik az eső, nincs valami meleg, és minden zöldell. Illetve most kezdenek kinyílni a levelek a fákon. De aznap, mikor születtél, sütött a nap, csak másnapra esett az eső. Ja, de az is délután, mert emlékszem, még délelőtt bementem az egyetemre megírni egy ZH-t napsütésben. Természetesen ötösre. De bevallom, délutánra, mire bementem a kórházba, kicsit leeresztettem, mert nem voltál előző este valami túl szép, és azt hittem, másnapra kirúgod a gyűrődéseket. És mivel mamához mentem be elsőnek, illetve téged csak órák múlva hoztak elő, szóval mama sem volt elájulva a szépségedtől. Kérdeztem tőle, hogy na, milyen vagy? És az már gyanús volt, hogy csak annyit mondott, hogy a körmeid olyanok, mint az enyémek. Akkor kezdett derengeni, hogy hát biztosan nem lehetsz túl szép, és beigazolódik a félelmünk: csúnya gyerek leszel. És akkor nagyon elkeseredtem, és teljesen elgyengülve, erőtlenül üldögéltem a folyósón, és vártam, hogy bevigyenek mamához. Jöttek is a nagy kocsikkal, mindegyiken vagy 6-8 gyerek, én meg azt kérdeztem Istentől nagy szomorúan, hogy miért nem született nekünk is egy olyan szép gyerekünk, mint ezek közül egy? Kérdezte a nővér, én kire várok, és mikor mondtam, azt válaszolta, te később fogsz következni. Na, én meg bánkódtam tovább, és néztem a gyerekeket. Szebbnél szebbek volta. Egy sem volt köztük olyan csúnyácska, mint amilyen te voltál. Elhiheted, mennyire fájt a szívem. És mikor már egy gyerek kivételével minden gyereket bevittek az anyjához, felkapta az utolsót a nővérke, és mondta, hogy „na, itt van ... nem is örül?” Akkor mondtam, hogy az nem te vagy, mert te később fogsz következni. „dehogynem„ mondta, és még a csuklódon lévő kis cetlit is megnézte. Én meg még kételkedtem is, újra megnézettem a neved. És akkor láttam, hogy gyönyörű szép kisbabát tart a kezében, aki egyáltalán nem hasonlít az előző napi kis csúfsághoz. Még ma is emlékszem, mennyire elötött a boldogság, mikor láttalak. Bevittek mamához, én meg szépen utánad mentem, és mondtam mamának, hogy te egy csodálatosan szép kisbaba vagy. És akkor már mama is kezdte elhinni. Délutánra meg már ki is alakult bennem, hogy a világon te vagy a legszebb gyerek. Jöttek is a nagyszülők – nammama, Fater nagypapa meg nagyapád – és már mama is ki tudott sétálni, és akkor ott az üveg mögött mutogattak. És bizony, nagyon aranyos kisbaba voltál. És ilyen idő volt aznap, azon a délután.
Hej, hej, hej ... ne felejtsd el, ha majd neked születik kicsinyed, lehet, hogy elsőre te sem látod szépnek, de ne félj, pár órán belül rendeződni fog a kis feje meg arca, és biztos nagyon szép lesz.
|
