Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-08-26
Kedves Jucó!
Reggel összefutottam mamával a Villányi úton. Gondolom, ment az intézetbe. Mondta, hogy az egészségügyi végzettségemet igazoló papírt még nem találtátok meg. Az az igazság, hogy kicsit csodálkoznék, ha meglenne. De majd meglátjuk. Közben bementem egy kiflis boltba, és mamától kérdeztem, hogy nem kér-e egy perecet. De nem kért, és oly annyira nem, hogy a végén még ő fizetett 10 forintot, mert pont annyi hiányzott a 180-hoz. Gondolom, nem örült, de szerintem azért nem is haragudott, mert különben nem adott volna. Majd egyszer megadom neki, ha arra járok.
Tegnap este azon gondolkoztam, hogy most hol lennék szívesebben: Santoríni felkapott részén, vagy egy eldugott kis településen Thirassia szigetén – Santorínihez tartozó, turisták által alig látogatott kis szigettöredék – Manolas falucskájában. Hát bizony én inkább Manolason lennék, mert onnan is nagyon szép a Kaldera, vagyis a középen lévő öböl, illetve vulkán, és ott olyan csend van meg béke, ami kevés van máshol a világon. És ott tényleg olyan bennszülött görögök vannak, akikről az ember el tudja képzelni, hogy valamikor az őseik nagyon szegény tengerészek voltak. Ellentétben a nagyszigeten lakókkal, akik nem is laknak a szigeten, hanem általában a fővárosban és csak nyáron jönnek el üdültetni. Egyébként évente kétmillió turista keresi fel a szigetet, ami tényleg meseszép, de annyi az ember, mint mondjuk Siófokon. Ezzel szemben Balatonszárszón jóval kevesebben vannak, de még ennél is elhagyatottabb, szegényebb Manolasz. Szóval csak össze akartam hasonlítani a két szigetet. És Manolaszon az emberek tényleg olyan tufába – puha vulkáni kőzetbe – vájt lakásokban laknak, és elég zárkózottak. Egyik háznál meg akartam kérdezni, hogy merre lakik a pék, akit az útikönyv ajánl, úgy néztek rám, mint egy bűnözőre, mert bekopogtam. Persze szieszta iedjén. De aztán kedvesek voltak, csak nincsenek hozzászokva, hogy valaki rájuk is kíváncsi.
Na, szóval, ha választhatnék, Manolaszra mennék, és ha zsizsegésre vágynék, áthajókáznék Szantorínire. Naponta kétszer megy egy kishajó. Amit csendes időben is úgy dobálnak a hullámok, mint egy falevelet és az ember infarktust kap ijedtében.
De nem kell félni, főleg nem látványosan, mert azon jól szórakoznak a bennszülött utasok.
|
