Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-02-20
Kedves Jucó!
Tegnap elmentem megnézni a Madárszabadító, felhő, szél című filmet. Nagyon szép volt és mondhatom, nagyon hasonlított a Bab’ Aziz, vagyis Aziz apóra. Tízen voltak mindössze, és tízből legalább nyolcan sírtak a végén. Én persze nem, megedzett az élet, csak könnyes volt kicsit a szemem. De tényleg szép volt. És hálát adok Istennek, hogy neked ilyen filmek tetszenek, és nem mondjuk a Valami Amerika2. Meg emlékszel, amikor elsős voltál a Toldyban, szerveztek egy közös mozi nézést, és az Amerikai pite3-at akarták megnézni. Szegénykém, azt hiszem, el se mentél, vagy ha el is mentél, nem tetszett, nem értetted, mi történik. Csak együtt tudom mondani Jeff B-vel, hogy hallelujah, vagyis áldjátok Istent. (http://www.youtube.com/watch?v=AratTMGrHaQ) Azért, mert ilyen kis okos és értelmes vagy. Plusz, hogy a komoly zenét szereted, nem pedig fejhangon visítva kikapcsolod. Köszönd meg mamának, hogy ilyen kis okos, értelmes embert nevelt belőled. Bár szerintem azért sokat számított az is, hogy amikor kicsi voltál, nem engedtünk tévét nézni, meg ha néztél is, akkor mi is néztük veled, meg vetítettünk. Mert aláírom én, hogy a legegyszerűbb a gyereket a tévé elé ültetni, mert így van vele a legkevesebb gond, nem pedig elmenni vele vasárnap délelőtt színházba meg vetíteni esténként meg bábozni. De bizony ez olyan befektetés, ami ilyenkor térül meg. Mert ilyenkor látja meg az ember, illetve kapja meg a fáradozása fizetségét: vagyis azt, hogy látja, milyen szép, értelmes és okos ember lett belőle.
Hallelujah, csak ezt tudom mondani.
Remélem, a gyerekeidtől te sem fogod sajnálni az időt. Mert azért elárulom, hogy szombat reggel, amikor az ember egy nehéz hét és korán kelés után legalább szeretne hétig aludni, akkor kicsit nehéz hatkor – mert ugye a gyerek, ellentétben egy hétköznappal, akkor ébred – és rángat, hogy keljen fel. Tehát akkor nem olyan könnyű mosolyogva kipattanni az ágyból, és társasjátékozni vagy mesét olvasni, esetleg gyöngyöt fűzni. De az ember ilyenkor befektet és aztán évtizedek múlva megkapja a fizetségét.
Sőt, ha megéri, akkor még az unokáiban is látja az egykori értékrendet, amit még valamikor ő adott.
|
