Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-02-28
Kedves Jucó!
Éjjel nagyanyámmal álmodtam. Pedig már vagy 15 éve húnyta le a szemét örökre. Álmomban bementem a kis vályogházának kamrájába csak úgy szétnézni, hátha akad valami fínom (így mondta: fínom), és találtam is egy üveg alján szilvalekvárt. Olyat, amit még ő főzött. Na, gondoltam, beviszem a konyhába és ott szépen megeszem kenyérrel. De ahogy kiléptem az ajtón, jött velem szembe nagyanyám. Rögtön látta, miben settenkedem, és odalépett hozzám mosolyogva és mondta, hogy „kisunokám, az még kell nekem gombócba”. És szépen kivette a hónom alól az üveget. De annyira kedves és mosolygós volt, hogy egyáltalán nem haragudtam meg, amiért kútba esett a szilvalekváros kenyerem. Álmomban még a friss szellőt is éreztem, ami nagyanyám körül lengett. Kék otthonka volt rajta és a fején az a régi, mustársárgás fejkendő. Hej, mennyire szerettem én nagyanyámat. Fel is hívom anyámat és elmesélem, mit álmodtam. De bizony tudom, hogy nagyanyám soha ki nem vette volna a kezemből azt az üveget, hogy visszavigye a gamarába, mert olyan jó szíve volt szegénynek. De csak jósággal volt tele, egyébként gyenge szüve volt. Ezért is halt meg, de úgy, hogy mindenki olyanmód szeretne meghalni: csak sóhajtott egyet, hogy de rosszul érzi magát, elesett és azonnal meghalt. Előtte tíz perccel még a piacon beszélgetett nagy vígan egy régi ismerősével. Hát, Isten szerette őt. Nem tudom, nekem milyen véget szán az öreg Úr. Ha majd itt jársz az olvasásban, lehet, hogy bölcsebb leszel nálam, és fogod tudni, amit én még itt nem tudhatok.
Drága jó nagyanyám. Milyen kár, hogy anyámról nem tudok így beszélni. Nehéz volt a gyerekkorom, amiért apám meghalt. Nagyon nehezen tudta anyám feldolgozni, ráadásul olyan típusú anyám, hogy mindig is szégyellte kimutatni az érzelmeit. Soha nem emlékszem olyanra, hogy magától megpuszilt vagy megsimogatott volna csak egyszer is. Lehet, hogy ebben apám halálának is szerepe volt? De ez már megváltoztathatatlan. Vagyis a köztünk lévő távolság csökken az idő előrehaladtával, de az biztos, soha nem fogok úgy érezni anyám iránt, mint nagyanyám iránt. És tudom, benned is ez az érzés van. De jobb is, ha nem gondolok bele, mert akkor megszakad a szívem érted.
„Ha könnycsepp volnál, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.” Pedig elveszítettelek örökre, mert annyit sírtam.
|
