Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-12-03
Kedves Jucó!
Juliska-puliska. Emlékszel, annak idején így hívtak Cseterki Tomiék? Te meg ideges voltál, hogy csúfolnak. Pedig semmi nincs benne.
Reggel elvittem hétre a kocsit szervizbe, mert a gyár visszarendelte, ugyanis a kézifék némely esetekben magától kiengedett. Ez meg ugye nem egy jó dolog. Gondold el, beállsz egy utcába, behúzod a kéziféket, elintézed a dolgod, aztán egy óra múlva, amikor mész, a szomszéd utcában találod a gépjárművet. Szóval most beállították, és így kicsit korábban értem be.
Tegnap eszembe jutott, mikor vágtam a körmöm, hogy kiskorodban, amikor épp a tiédet vágtam, hogy figyelmeztettél, amikor a hüvelykujjadra nem került sor. Tehát rám szóltál, hogy a vadászt is! Mert van az a kis mondóka, hogy ez elment vadászni … szóval ilyen kis okos voltál. Meg az is eszembe jutott, hogy mikor még csak pár hónapos voltál, és hajnalban megetetett mama meg tisztába rakott, és utána visszarakott a kiságyba, hogy mennyire csendben kellett lenni. Meg se moccanhattunk, mert akkor rögtön elkezdtél hőbörögni, meg beszélni a magad módján. Mert nyilván azt hitted, hogy mi ott a rácson túl valami szép, színes játékokkal játszunk, meg sárgarépa-főzeléket eszünk. Mert akkor már azt is ehettél, meg szeretted is. És így meg sem fordulhattam a másik oldalamra az ágyban, csak azt kellett fülelnem, hogy hortyogsz-e már. Illetve csak szuszogtál jó hangosan. Szép is volt, hej. Volt olyan, hogy mama úgy bepelenkázott, hogy közben végig csucsukáltál. Én épp nem láttalak akkor, de mama mesélte. Ha megkérdezed, biztos még ma is emlékszik rá. Mondta, hogy olyan kis rongybaba voltál, de nagyon aranyos.
Az a fura, hogy itt nagyon sokan cigiznek. Ezek a műszakiak ilyenek.
Viszont minden reggel pontosan bent vannak, nem úgy, mint a tímben, ahol volt olyan illető, aki fél egyre járt.
A szemem már sajog ettől a sok számítógép bámulástól. Ja, meg olyan a főnök, hogy ha azt látja, hogy csak nézek ki az ablakon, már megkérdezi, hogy esetleg nincs munkám? Mert akkor tud adni. Jó, mi? Pedig épp gondolkoztam valami ötleten. De az embernek sokszor áldozatot kell hoznia az életében, ha előrébb akar jutni. Ez meg az. Most szenvedés, de az elsők között vagyok, akik az internetes reklámozásban utat törnek, vagy legalábbis minőséget gyártanak. Na, de majd meglátjuk. Kár, hogy nem válaszolsz, hogy mit szeretnél Karácsonyra. Akkor megint maradnak a pólók.
|
