Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-02-18
Kedves Jucó!
Szépen süt a nap, kicsit hideg van, 2-3 fok, de én ezt az időt szeretem legjobban. És remélem, holnap meg azután kinyit a korcsolyapálya és elmehetek bukdácsolni. Mert az gyönyörű, mikor iszogatom a forralt bort és úgy keringőzöm a jégen. Kár, hogy nem tusz, pedig szerintem gyorsan megtanulnál, hisz’ a görkorcsolyát is egy nap alatt megtanultad. Hej, milyen sokszor elmentünk a görzenálba, emlékszel? Én meg csak futottam melleted, hogy el ne ess, aztán végül csak falat másztam, míg te görkorcsolyáztál. Ja, meg biciklivel is elmentünk, illetve csak a tiéddel, mert akkor nekem még nem volt. Majd lassan jön a jóidő, és újra elő lehet venni a cingát. Remélem, te is szoktál néha biciklizni. De elég nagy monstrum a tiéd, nem csodálom, ha nem szereted annyira, mert elég nehéz tekerni. Sokszor úgy bicikliztünk még Solimáron, hogy tekertem mögötted és közben toltalak az emelkedőn fölfelé. De persze, ha jött valaki, akkor nem tolhattalak, mert szégyellted. Aztán gyorsan körbenéztél és csak a nevemet mondtad, abból tudtam, hogy újból lehet tolni. Most, hogy ezt írom, folyamatosan mosolygok, olyan szép emlékek ezek. Zúgóház, Kovácsi erdő, mászófa ...
Tegnap még eszembe jutott valami a születésnappal kapcsolatban, ami kicsit szomorú történet. Mama mesélte, hogy volt egy Rostás nevű osztálytársa általánosban, akik sokan voltak testvérek, és egyszer meghívta az egész osztályt magukhoz születésnapjára. Az anyuka sütött tortát meg fasírtot és várták a vendégeket. Mama is elindult, mert nem messze laktak tőlük, de megbeszélte egy barátnőjével, hogy a sarkon találkoznak és együtt mennek, már csak azért is, mert mama tudta az utat. A mama várt-várt, de nem jött a barátnő, meg senki ismerőssel nem találkozott, illetve nem látta, hogy bárki is bement volna Rostásékhoz. Úgyhogy szépen hazasétált és nem ment be ő sem. Másnap kérdezték egymástól a gyerekek, hogy ki volt Rostáséknál, és kiderült, hogy senki nem ment el. Aztán csak jött Rostás, de egy szót sem szólt, leült a padjába és nézett maga elé. A szemén azért látszott, hogy nem rég sírt. Hát így történt, hogy senki nem ment el a zsúrba.
De nem úgy a tiédbe, az egész osztály ott volt. Még Taki is. Akkor rohant szegény Martyi percenként az anyjához kérdezgetni, hogy a tortában, pogácsában és minden egyéb süteményben van-e liszt? És mindig lógó orral tért vissza és nem evett. Addig tartott a szomorúsága, míg fel nem fedezett valami másik süteményt, mondjuk krémest, akkor felvillanyozódott, rohant megint. De hát abban is volt liszt. Mert akkor épp Trégerék lisztdiétán voltak. Persze Ágnes asszony azért be-betért titokban a mekdonálcba egy jó bigmekre.
|
