Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-09-27
Kedves Jucó!
Tegnap este voltam ájtatoskodni, mert mint azt már mondtam tegnap is, most evangélizációs hét van. És a pap elmondott pár példát arra, hogy érzékeltesse, koldusok vagyunk.
Egy kislány ült a metróban az anyja mellett. Az óvodából jöttek, és csak mesélt, mesélt megállás nélkül, még arról is beszámolt, milyen szín? kardigán volt az óvónénin aznap. De egyszer csak vége szakadt a nagy csacsogásnak, és a kislány szomorúan az anyjára nézet, és azt mondta neki, hogy ha már nem is hallgatja, amit mond, legalább nézzen rá. Merthogy az anyuka eközben a Nôk Lapját olvasgatta. Amit persze meg lehet érteni, de azért az a kislány is megérdemel annyi figyelmet, nem?
A másikm esetet egy idôs lelkész mesélte el, ami akkor történt, amikor még fiatal volt. Elment egy idôs házaspárhoz látogatóba öt elôtt egy kicsivel. Az öregeken látszott, hogy feszültek, nem tudnak figyelni arra, amit a pap mond nekik. Mondta is, hogy ha nem alkalmas most az idô, ô késôbb is vissza tud jönn. De az öregek csak marasztalták, hogy nem zavar, csak most egy kicsit mással vannak elfoglalva. És ötkor kis zajt hallottak kintrôl, az öregek az ablakhoz rohantak, elhúzták a függönyt, meredten néztek ki pár másodpercig, majd teljesen megnyugodva leültek, és onnantól kezdve már tudtak figyelni. Kérdezte is a pap, hogy mi volt ez az egész. Akkor elmondták, hogy a fiuk igazgató egy vállaltnél, és a nagyházban lakik, amit még ôk építettek valamikor, de nekik jó ott is a hátsóépületben, merthát a fiuk mégicsak nagyember, saját sofôr hozza viszi. És mindennap öt körül ér haza, és olyankor ôk nézik, amint a kaputól elsiet a ház bejáratáig, na nem az ô kis alsókonyhájukig, hanem a szép nagy házig, még mosolyog is a sofôrer, és aznap már nem látják. De ôk így is boldogok. Ez a leki koldulás. A kislány az anyjától koldul figyelmet, az öregek a fiuktól egy kis szeretetet. Persze nem kapnak, de nekik egy kis morzsa is elég, ha csak annyi is, hogy látják naponta 2-3 másodpercig a fiukat.
Bizony, én is ilyen lelki koldu vagyok. Csak nekem még az a pár morzsa sem jut. Hacsak nem az a remény, hogy olvasod ezt a levelet. Vagy ha nem is, az a remény, hogy valaha olvasni fogod. Mert annyi morzsa sem jutott évek óta, hogy legalább egyszer lássalak. Ha nem is közelrôl, nem is úgy, hogy beszélgetünk, csak távolról pár másodpercre. Ennyi sem jutott.
Bizony, a te koldusod lettem, aki szépen éhenhalt.
|
