Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-10-18
Kedves Jucó!
Nagyon várom már a hosszú hétvégét, mert már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára szabadságon, illetve hosszabb ideig távol a munkámtól mind két nap. Augusztus 20-án is be kellett jönni, ha jól emlékszem, elôtte meg júniusban voltam szabadságon. Szóval nagyon jó lesz már. Megyek is vidékre egy kétnapos vadászatra, ahol mentem az állatokat. Mert én vagyok a hajtó, és az a dolgom, hogy menjek a nagy f?ben, és zavarjam fel az ott lapuló fácánokat. Én meg már tavaly is azt csináltam, ha megláttam egy fácánt, amelyik nem akart felszállni, hagytam, és kikerültem. Persze a legtöbb felrepül, de vannak akik a lapítást választják, és ha velem találkoznak, túlélik. Tudom, most azt gondolod, akkor is segédkezem, de ha én nem vagyok ott, több fácán hal meg.
De a legjobb, hogy hajnalban elindul vagy 30 vadász, három hajtó, és egész nap rójuk a mezôt, erdôt. Persze, ha lenne, aki eljönne velem kirándulni a hosszú utakra, akkor arra mennék inkább, csak már kicsit unalmas egyedül róni az erdôket némán. Mert hiába hívtam a munkatársaimat, náluk a kirándulás maximum annyi, hogy kiülünk a f?be, a kocsi mellé, megesszük a rántott húst, aztán vissza a kocsiba, és uzsgyi haza. Mint ahogyan Henriettáékkal is megjártuk, mikor elmentünk velül a Lajos forráshoz a Pilisbe, emlékszel? Már írtam, talán nem is egyszer. Szóval megbeszéltük, hogy Gabi bácsi, Henrietta, te meg én elmegyünk, ha szép idô lesz kirándulni. Nem tudom, mama miért nem jött, biztos ügyeletes volt. Szóval már kicsit gyanús volt, hogy Henrietta 11-nél elôbb nem akart indulni, de az már megpecsételte a kirándulás sorsát, mikor kérdezte, hogy Mihály, ott a Lajos forrásnál van valamilyen kis vendéglátóhely, ahol egy jó kapuccsínót, esetleg egy finom koktélt meg lehet inni? Hát olyan ott nincs, illetve volt egy menedékház, de csak hideg kávé volt. Nagy nehezen megérkeztünk, Henrietta hozta a pokrócot, hogy majd azon fog üldögélni. Persze kirándulásról volt szó, csak tespedésrôl. Erôltettem egy darabig, hogy neki a hegynek, gyerünk, de az elsô emelkedô után kiszúrt egy felhôt, akkora volt, mint egy gyufásdoboz, és állította, hogy mindjárt szakad az esô. Így hát ôk visszafordultak, és hazamentek. Mi meg mentünk tovább az erdôn, mezôn. De ma már senki nem jön, mind megöregedtek. Így a vadászaton legalább nem vagyok egyedül. Meg lehet beszélgetni emberekkel, sok értelmes van köztük.
|
