Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-03-25
Kedves Jucó!
Szégyellem magam, de nagypéntek ellenére – amikor szomorúnak kellene lennem, és gyászolnom – olyan jó kedvem van, majd’ kicsattanok. De szerintem hamarosan alábbhagy. De azért vagyok feldobva, mert most három nap szabadság jön, éjjel esett a hó, vagyis jó hideg van, de úgy süt a nap, hogy a hónak nyoma sincs. Tehát olyan az idő, mint amilyet annyira szeretek: hideg van és süt a nap. Persze a hidegből sem a mínusz 10 a jó, hanem a plusz 2-3, amilyen most van.
Tegnap este voltam templomban, és Jézus utolsó napjának történetét – a passiót – olvasták fel. Nagyon megható volt. És azzal jöttem el, hogy megpróbálom valóban megérteni ezt a váltságdíjat, amit Isten adott az emberekért. Vagyis, hogy saját fiát adta kereszthalálra. Nagyjából értem én, csak nem érzem. Vagyis olyan ez, hogy nézem az eseményeket, de nem látom. Mert más látni, vagyis érrteni, mint csak szemlélni, bámészkodni. Hátha egyszer majd te érteni fogod. Bánom már, hogy annak idején nem lettél megkeresztelve. Annak a híve voltam akkor, hogy majd te eldöntöd felnőtt korodban, milyen vallást szeretnél. Vagyis melyik hit lesz az, amelyik a legközelebb áll hozzád. Szóval ez hiba volt.
Mert tegnap néztem ott a templomban egy anyukát a három fiával – 4-6 meg 8 évesek lehettek – és ott ültek egymás mellett, az anyuka meg tartotta előttük az énekes könyvet, abból énekeltek az istentiszteleten. Persze nem bírtak magukkal, ide-oda forgolódtak, de nagyon jó volt őket nézni. Egyáltalán nem azok a bigott, karótnyelt keresztények voltak, akiktől kiráz a hideg, hanem egy nagyon jókedvű, mosolygós anyuka volt. Olyasmi, mint Szédmájerné.
Jó lenne, ha a gyerekeid majd meg lennének keresztelve.
Azt sajnálom, hogy csak fiatalokat keresnek gyerekmegőrzésre, mert tegnap bemondták, hogy vállalkozószellemű fiatalokat keresnek, akik besegítenének, a gyerekfelügyeletben az egyik teremben, míg a szülők ülnek a templomban. De mondták, hogy nem nagymama korúakat várnak, hanem fiatalokat. Hát így nem is jelentkeztem. Mert bizony nagyon hiányzik, hogy gyerekkekkel legyek. Az is hiányzik, hogy meséljek, meg bolondozzak, meg vitatkozzam velük. Mint annak idején veled vitatkoztam, meg meséltem oly’ sokat. Emlékszel? Remélem, majd te is mesélsz és játszol annyit a gyerekeddel, sőt, többet is, mint én játszottam veled.
Remélem, lesz, ki elmegy és meglocsol Húsvét hétfőjén. Szegény nagyapád mindig jött, a mama meg annyira ideges volt, hogy az első pillanatban összevesztek, nagypapa meg már fordult is ki az ajtón, le se vette a kabátját. De mindig visszajött a garázstól. Hej, mimindent másképp csinálna már az ember, ha újra kezdhetné. Mindig legyél békességre törekedő. Mert az elmúlt éveket nem tudod visszahozni és a hibákat sem tudod helyrehozni. Tudom, ezt most nem is érted, én sem értettem volna. De talán neked mégis több eszed van, mint nekem volt réges régen.
|
