Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-04-23
Kedves Jucó!
Tegnap találkoztunk egykor a Móriczon, úgy le vagy soványodva. Jól nézel ki, csak kiskorodban olyan gömbölű volt a képed, most meg olyan hosszúkás. Meg sovány is vagy. De hát a szülők mindig ezzel nyúzzák a gyerekeiket, hogy soványak. De gondolom azért, mert nem ehhez szoktak, csak a kis gömböc gyerekükre emlékeznek. Mondjuk nem is sokat eszel. Tegnap is csak öt pogácsát ettél egyig. És pénzed se volt, hogy vegyél magadnak valami elemózsiát. Úgyhogy vettünk az utcán egy gyrost, azt jóízűen betermelted, közben elmentünk a bankautomatához, és vettem ki pénzt a sztepptáborra, de aztán mentél is, mert vissza kellett érned a bal vesére, ugyanis a jobbat már délelőtt szétszedted, stílszerűen: kivesézted. Kérdeztem, hogy nem büdös az a halott? Mondtad, hogy elég szagos. Kaptatok év elején egy öreget, azon nyammogtok egész évben, de lehet, hogy egész egyetem alatt ez jut. Szép lehet. Főleg, amikor előveszik a szétcincált ürgét: lógnak rajta a cufnik jobbra-balra.
Mondtam, hogy igazán eljöhettél volna megnézni a gyerekemet, és hogy ez nagy hiba, ha az ember elengedi egy hozzá testileg közel álló ember kezét. Egy kicsit meg is lepődtél ezen, azt hittem, tisztában vagy ezzel. Mert bizony az ember kevés emberre számíthat az életben. Igaz, Kolobásszal nem vagyok valami jóban, de szerintem azt ő is tudja, hogy, ha valami baj éri az életben, rám számíthat. Nekem csak azzal van bajom, hogy anyámékból hülyét csinált. Mert ez nem tisztességes dolog. Kötelessége lett volna befejezni azt a hülye egyetemet, ha már negyed évig eljutott. Na, nem megyek bele, mert csak begurulok. Érdekes, hogy alapvetően nem vagyok egy ideges fajta,m de ettől mindig be tudok pöccenni.
Tegnap gondolkoztam, hogy anyámmal kapcsolatban van-e valamilyen szép emlékem. Olyan, mint nagyanyámmal kapcsolatban. És sajnos rá kellett döbbennnem, hogy egy sincs. Mert talán, ha volt is, az a sok rossz, amit átéltem mellette, mindent felülírt. Konkrétan nem voltak rossz dolgok nagyon, csak egynéhány, de az a szeretetlenség, amiben éltünk ketten, az mindent felőrölt. Mert például egyetlen egyszer sem puszilt meg csak úgy, mert szeret. Gondolom, mert nem is szeretett igazán. Feltételezem, hogy apám halála után csak nyűg voltam a nyakán. Már csak akkor normalizálódott vele a kapcsolatom, mikor nem függtem tőle, vagyis nem kellett pénzt adnia. Szomorú ez. De téged mindketten szerettünk, sokszor megpusziltunk, persze, ha hagytad magad. Hej, bizony, milyen sokszor puszilgattunk. Még most is emlékszem a kis izzadt homlokod szagocskájára, mikor beszaladtál inni egy kortyinkát, mikor Dóriékkal rohangáltál kint a Boróka utcában.
|
