Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-02-07
Kedves Jucó!
Én akkor is szeretlek ha nem írsz ? ezt küldtem ma neked számokból kiírva. Merthogy ma van a születésnapom, és tavaly ilyenkor kora reggel már küldtél nekem SMS-t. Be idén elfelejtetted. De ezért én nem haragszom, mert tudom, hogy egyszer mindent meg fogsz érteni, és most még kisbaba vagy.
Már a hetedik napja nem voltál a tevédnél, ami jobban bánt annál, hogy nem írtál születésnapomra. Igaz, Karácsonykor sem válaszoltál. De hát mindegy, akkor sem haragszom rád.
Na, nem reklamálok ezen a napon, bár sok örömre nincs ok, amikor az ember kerek évfordulóhoz ér életében. Fôleg, ha az már elég sok.
Bekapcsoltam Bob Marley Jamin cím? számát a youtub-on, azt hallgatom. Neked is tetszieni fog, hallgasd meg.
Képzeld, azt mondták ma, hogy kötelezni lehet téged, hogy találkozz velem. Sôt, ezt is fogják tenni. Sokat gondolkoztam én ezen, és továbbra is úgy gondolom, köztünk nem olyan a kapcsolat, hogy ilyet megteszünk a másikkal. Ha nem akarsz találkozni, akkor nem fogunk. De nekem azért nagyon-nagyon jó lenne. Talán azt megcsinálhatnánk, hogy elmész a mekdonálcba meg én is, és nem is ülünk egy asztalhoz, csak látlak kicsit. Aztán nem is kell szólnod hozzám, és elmész. Nekem még ez is nagyon jó lenne, hidd el.
Egyszer olvastam egy könyvet egy zsidó emberrôl, akinek meghalt a felesége, és a gyerekét az üldözések miatt egy családra bízta. Még a gyerek sem tudta, hogy ô zsidó, és azok az emberek nem a szülei. És eltelt több év, amikor tudott üzenni a családnak, hogy vigyék el a lányát valahová, ahol láthatja. És élete kockáztatásával elment a megbeszélt helyre. Azt hiszem egy étterembe, ahol pinérnek adta ki magát. Csak így láthatta a kicsinyét, aki ? mondom ? nem is tudta, hogy köze van ahhoz az emberhez. És majdnem elfogták, mert a többi pincérnek gyanús volt, és rendôrt hívtak. Hát, így vagyok én is ezzel. Ahogyan boldog volt az az ember, hogy ha csak pár percre is, de láthatta a lányát, én is örülnék, ha csak hátulról is, de látnálak. És úgy még el is mondhatnád magadban, hogy nem találkoztál velem.
Kérdezték a mamát, hogy szokta-e neked mondani, hogy találkozz velem, és azt válaszolta, hogy folyamatosan próbál rávenni téged erre. Így hát nagy az ellenállás benned. Meg is értem, de azért hidd el, hogy neked is jobb lenne, ha találkoznánk.
Tegnap néztem a világtérképet, és eszembe jutott egy nagyon régi, fájdalmas dolog. Ha megnézed Norvégia és Svédország térképét, akkor lehet, hogy te is úgy látod, hogy a két ország közötti öböl hasonlít egy vékonydongájú ember körvonalára. Legalábbis deréktôl fölfelé. És ez az ember mintha egy fúrógépet tartana a kezébe. Nézd csak meg. És eszembe jutott, hogy én kiskoromban mindig azt mondtam anyámnak, amikor ezt láttam, hogy ott az én apukám. Mert évekig mindenütt ôt kerestem, és amikor az idôjárásjelentéskor mutatták Európát, én azonnal felfedeztem azt a körvonalat. Mert sokszor láthattam kiskoromban az ajtóüvegen keresztül apám körvonalait, azt a sovány tengeralakot. Mert bizony mindenütt ôt láttam. És teltek az évek, amikor már beláttam, hogy az nem az apukám, hanem Petôfi Sándor körvonala. De apámat láttam Szeghalom egyetlen köztéri szobrában is. Szegény anyám, milyen rossz lehetett neki ezt hallani. De aztán egyszer elmúlt ez is. Bár biztosan az egész életemre fájdalmasan kihat az ô elvesztése.
Ne tedd ezt magaddal.
|
