Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-04-01
Kedves Jucó!
Szombat este voltam Erikkel, Zommer Zsófiával meg a 80 egynehány éves nagyanyjával a Millenáris Parkban egy bizonyos Gyöngyösi Ivett zongortaversenyén. Chopint játszott. Láttam már őt egyszer, még nyáron, lehet, hogy már akkor is íratam. Igen, emlékszem, hogy írtam róla. Szóval most 14 éves, és hallatlan nagy tehetség ... állítólag. Szépen játszik, de én azt nem tudom eldönteni, hogy mekkora tehetség. Pontosabban, szépen játszott volna, ha nem egy olyan nagy hangárban rendezik a zongoraestet, ahol egy kocsma is működik. Képzelheted, milyen volt, mikor elkezdtek kávét darálni, meg volt, aki neki enni, csörögni a tányérral. De a legbosszantóbb az volt, mikor négy-öt gyerek elkezdett fogócskázni a színpad előtt, meg táncikálni a zenére. Mert a szülők otthon biztos táncikáltatják a tévé előtt a gyereket, aztán tapsolnak neki. A szerencsétlen meg azt hiszi, ez milyen okos dolog, és egy ilyen helyen nekiáll produkálni magát. Csak épp nem tapsol senki. De lehet, hogy nem így van, csak megszokták, hogy a táncházban táncolni kell, és azt hitték, ez is az. De azt nem értem, a szülők, akik ott ültek az első sorban, hogy nem fogták meg a kezüket, és vezették el? Mert így nemcsak a nézőknek, hanem a zongoristának is elterelték a figyelmét. Mindenesetre jól bírta, és sokkal határozottabb, magabiztosabb volt Ivettke, mint nyáron. Akkor írtam is, hogy mennyire látszott a rémület az arcán. Most meg? Magabiztosan mosolygott, meg hajlongott. A kocsma közönsége meg az emeletről leste, kinek tapsolnak annyit.
Láttam reggel mamát a kocsiban, épp olvasgatott valamit. Nem szokott mostanában a Buzigyöngye előtt állni reggel, de most – valószínűleg az óra előreállítása miatt – ott volt. Feltételezem, nehezedre esett felkelni egy órával korábban, így késésben voltatok, így történhetett, hogy mama még ott állt.
Te meg új képeket raktál fel a vivre. Putyuli van rajta „dagadmány”, te egy kiránduláson „lepkevadászat”, egy olyan, ahol csak mosolyogsz, egy kép a szobádból „malac” címmel. Bár lehet, hogy nem a szobád, nem ismertem fel, csak a menyezetet, a kis képeket a falon, és egy kis játékmalacot, ahogy ott lóg egy gerendáról. Azt is láttam, hogy megkaptad a 400. oldalt, de rögtön ki is dobtad. Írtam is egy SMS-t, amiben kérdeztem, hogy elolvastad-e. Nem nagyon, mondhatni, egyáltalán nem válaszoltál.
|
