Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-10-30
Kedves Jucó!
A tegnapi levelet elküldtem neked az iwiwre, de nem válaszoltál, igaz, nem is kérdeztem semmit. De azért jó lett volna, ha írsz valamit. Ma szombat van, és be kellett jönni dolgozni, mert annyi munka van. Egyébként is munkanap van hivatalosan. Neked meg iskola, nem? De már kitaláltuk, amit kell, és most már egyedül vagyok, így ráérek írni neked. Néztelek a viven, ma már voltál rajta 10:40 körül. Én 10:50-kor néztem meg, úgyhogy nincs kizárva, hogy még mindig rajta vagy. Ezek szerint nem vagy iskolában.
Az jutott még eszembe Gölödinrôl, hogy mesélte a gazdája, olyan kis lopós, hogy tavaly télen a szomszédban építettek a gyerekek hóembert, Galuska meg átment megcsodálni, megszaglászni. De akkor szépen viselkedett, még körbe is táncolta. Másnap reggelre a gyerekek csak azt látták, hiányzik a hóember répaorra. Kerseték mindenhol, de nyomaveszett. Hát hoztak még egyet, helyére tették. De nem telt el egy óra, a répaorrnak fuccs. Megint elt?nt. Na, szereztek egy újat, a helyére rakták, de mostantól okosabbak voltak, ôrszemet állítottak az ablakba, aki figyelte a hóembert. Ahogy elcsendesedik az udvar, nem telik el tíz perc, felt?nik Galuska. Sétál, jön megy, szimatol, mintha csak véletlenül járna arra. Nem is volt gyanús az ôrszemnek, hisz? szabad átjárása volt a szomszédból. De Gala szimatol-szimatol, fülel, és amikor meggyôzôdik róla, hogy senki nincs a környéken, odaugrik a hóemberhez, és ellopja az orrát. Aztán hanyatt-homlok rohan haza. Amint átért a kerítésen, neki a répának, és mind megette. A gyerekek szaladtak utána, de mire odaértek, galuska már az utolsó falatokat rágta. Aztán meg csak b?nbánó arccal nézett maga elé. Persze nem haragudtak rá, és azóta is nevetik, hogy megvan a sárgarépatolvaj. Mert Gala annyira szereti a zöldségeket, hogy egyenesen legelészni szokott nyáron a kertben. Például a meggyen, szilván kívül szereti még a borsót, zöldbabot, és még a répát sem rest kiásni a földbôl. A szôlôt is szépen leszüretelgeti magának. A görögdinnyével is próbálkozott már, de valahogy nem tudta kirágni, vagy csak nem akarta. De a belsejét azt szereti, úgy tudja enni, hogy a magokat kiköpködi szépen. Ja, meg a dinnyérôl jut eszembe, hogy például a léggömböket is nagyon szeretni ? kipukkasztani. Szintén a szomszéd gyerekekkel esett meg, hogy volt egy születésnapi zsúr, Gala is meg volt híva, de elég csúnyán viselkedett: amint leesett a f?be egy nagy lufi, Galuska odaugrott, és elkezdett vele játszani. De hát nem telt el öt másodperc, kipukkant. Elôször nagyon megijedt szegény, de aztán rájött, milyen jó móka ez, és egymás után harapdálta ki a léggömböket. Haza is kellett vinni, mert a vendég gyerekek egymás után fakadtak sírva, mert Gölödin kikapta a kezükbôl a léggömböket. De amikor vége lett a zsúrnak, áthívták Galuskát, és egymás után elédobálták a léggömböket. Elôször nem mert hozzájuk nyúlni, de késôbb, egy kis nógatásra nekik ugrott. Vagy harmincak kipukkantott. Szóval nagyon ügyes. Valahogy látja a repkedô, színes foltokat.
Amit még nagyon szeret: megtámadni a leveleket és az újságokat. Jön a postás, és egy kis nyíláson bedobja az udvarra az újságot vagy levelet. Na, Gölödinnek se kell több, felkapja, és rohan vele, mint az ôrült körbe-körbe az udvaron. Miután megfuttatta a leveleket, odaviszi a gazdájának, és a lába elé teszi. Gondolom, nem volt könny? beletörôdni, hogy a Nôk Lapjának a fedôlapja mindig szerteszét szakad, de hát ha annyira örül az a kutya, hát hagyják. Meg is dícsérik a kispostásukat.
|
