Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-07-09
Kedves Jucó!
Hát tegnap sajnos nem jött össze a találkozó, mert telefonált a parkettás, hogy csúszik a munkával, vagyis tovább fog csiszolni, így otthon kellett lennem, hogy aztán, ha végzett, be tudjam zárni az ajtót. Ezért hát küldtem neked egy esemest, meg hívtalak is, hogy ne gyere a játszótérre, mert nem leszünk ott. De nem vetted fel meg nem is válaszoltál. Majd csak este, hogy nem is baj, hogy elmarad, mert csak későn végeztél. Megírnám szívesen, hogy ma találkozhatnánk, de ez megint nem biztos. Úgyhogy marad a jövő hét, bár biztos minden este lesz program így, a költözés idején.
Ma bezzeg, amikor ki se tettem a lábam a munkahelyemről, nem jön a főnökasszony. Neki bezzeg lehet csak így eltűnni. De hát elvégre is ő a tulajdonos. Álmos is vagyok, plusz lenne munka bőven, de egyszerűen nem tudom rávenni magam, hogy nekiálljak, holott meg kell csinálnom, mert hétfőn-kedden nem leszek itt, viszont a munkának el kell készülnie.
Egy évvel ezelőtt keserves világ volt, bár nagyon örültem ennek a kis babának, de éjjel-nappal sírt. Bár most is nyaggatja az anyját, állandóan azt akarja, hogy felvegyem vagy az anyja karján üljön, és csak áll az ember lábánál, és addig ordít, míg fel nem veszem. Akkor aztán azonnal abbahagyja. De felvenném én, ha nem az lenne utána, hogy rögtön nyújtózkodik valami után, és ha nem adom oda neki, rögtön kezdi elölről a nyávogást. Az az igazság, hogy én nem emlékszem, hogy te ezt csináltad volna. Bár most ez a lakásfelújítás sok idegességgel meg ideiglenes megoldásokkal járt együtt, és ezt megérezhette, de azért ez túlzás. Reggel is felhívott az anyukája és csak azt hallgattam, hogy ő a háttérben ordít hosszú percekig. Már megelégeltem mára azt a sok sírást. De nem is könnyes a szeme, csak nekiáll ordítani. és még hajnalban is ordít, amikor rögtön megeteti az anyja. De neki szüksége van, hogy előtte jól kióbégassa magát.
Ettől függetlenül nagyon kis aranyos baba. És bármily meglepő, még okos is. Nem sokszor kell elmondani neki valamit, hogy megjegyezze. Most az a heppje, hogy mindenre azt mondja, hogy mem, vagyis nem. Kérdezem tőle reggel, hogy szeret-e, rögtön rávágja, hogy mem. De érdekes, hogy mikor azt kérdezem, hogy Mari mamát szereti-e, arra nem válaszol, vagyis sejti, hogy a mem, az valami negatív dolog, vagyis nem – pontosabban: mem – örülnek neki az emberek. De azért ennek még nem tud a mélyebb tartalmába belegondolni, mert mondta az anyukája, hogy már alig várja, hogy hazaérjek, és onnantól kezdve már nagyon boldog. Bár ez a boldogság csak pár percig tart, és ha rossz napja van, én is hallgathatom a nyávogást.
De hát most én is nyávogok, úgyhogy abba is hagyom. Jó hétvégét, legközelebb szerdán írok. Akkor jövök vissza a szabadságról.
|
