Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-09-01
Kedves Jucó!
Na, kezdődik az iskola, ott ülsz a padban mint nagy negyedikes, vagyis hatodikos. Szép, mi? Én, amikor negyedikes voltam, végig szarongtam az érettségitől. Pedig úgy vártam még kisebb koromban, hogy nagymenő legyek. Hát ez ilyen.
Anyámék voltak itt szombaton. Megbeszélték Kolobásszal, hogy fél tízre érnek fel a sok cuccával (könyvek, ruhák stb., amiket levitt még nyár elején Szeghalomra) és kicsit késtek. Kb. tíz előtt valamivel értek a ház elé. Én is odamentem, bár azt beszéltük meg, hogy majd felhívnak előtte, mielőtt odaérnek a Zenta utcához. De már időben elindultam, gondoltam, majd menet közben hínak. De nem hívtak, így mire odaértem, már ott álltak kétségbe esve. Mivelhogy Kolobász sehol, felhívni meg nem lehetett, mert rossz a telefonja, vagy ahogy ő mondja: telója. Ott állunk mint a hülyék, a megbeszélt időpontnál később fél órával. Már azt hittük, a késést nem tudta elfogadni Kolbász, és elment. Na, akkor jött valaki, aki pont abba a házba ment be, ahol Gyönyörű lakik. Nosza, anyámmal mi is bementünk, mert tudtuk, hogy a második emelet 3-ban lakik. Felmegyünk, bekopogok. Kivágódik az ajtó, mese kirohan, nem is köszön, csak kiront. Mondom neki – köszönés után –, hogy jöjjön, itt vannak a szülei. Erre rám ordít, hogy ne oktassam ki. Azt hittem, rosszul hallok. Akkor lemegyünk anyámmal liften, mese gyalog. Anyám meg se tudott szólalni. Akkor rájöttem, hogy Bandi bának igencsak sikerült felhívnia időközben lentről, és már épp indult lefelé, amikor én bekopogtam. Ezért volt úgy bepöccenve. Akkor kiszálltunk a liftből, mondom neki, hogy csak azért mentünk fel, mert akkor még nem tudtam, hogy sikerült beszélnie az apjával. Erre megint ordít, hogy minek jöttem ide, veszekedni? Én csak annyit tudtam erre mondani, hogy segíteni jöttem, nem veszekedni. Azt hittem, kiszalad a lábamból az erő, úgy meglepődtem, ezen az állaton. Na, akkor feltermeltem neki azt a rengeteg könyvet, meg dobozt. Ez meg odamegy az apjához, és csak annyit mond, hogy azért egy bocsánatkérést elereszthetett volna. Erre az apja se tudott mást mondani, csak azt, hogy soha.
Na, ezek után anyám még felmet egy percre, hogy megnézze ennek a szerencsétlennek a szobáját, és már jött is. Pedig Kolobász készült, hogy majd vendégül látja a szüleit, de hát ezek után az apja fel se ment, hozzám meg nem is szólt. Úgyhogy anyám is jött, beültünk a kocsiba, és elmentünk hozzám.
Ebédeltünk, aztán anyámék nagy szomorúan hazamentek.
Most mondd meg, mekkora nagy barom ez a Kolbász. Teljesen elment az esze.
Titkon reméltem, hogy magába száll, és ír levelet, hogy nem gondolta komolyan ezt az ordítozást. De egyáltalán nem szállt magába, nem is írt. Meg hát az alatt a másfél hónap alatt szállt magába, amikor elviharzott Szeghalomról, és azt kiabálta az utcáról az apjára, hogy hazug. Mert ha gondolkozott volna, akkor nem azzal nyit szombaton, hogy egy bocsánatkérérst elvárt volna az apjától, nem?
|
