Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-01-16
Kedves Jucó!
Hej, hej, hej ? nagyot gondoltam én tegnap de éjjel. Elmegyek én anyámmal, hej, anyámmal az Égei-tengerre az idén ôsszel. Mert hát tavaly elôtt megígértem neki, bár már évvégén pedzegettem, hogy igencsak elmarad a nagy kirándulás, mert nincs pénzem. De aztán tegnap este arra gondoltam, az ember mennyire sajnálja azokat a lehetôségeket, amiket elmulasztott az életében. Mert biz? egyszer nagyanyám azt mondta kora tavasszal, hogy ha jobb idô lesz, eljön hozzánk Pestre két hétre. Te még kisbaba voltál, és a Baross utcában laktunk a nyolcadikon. És nagyanyám szépen elgondolta, hogy majd ott lesz nálunk, mi meg majd szórakoztatjuk. Én meg úgy megrémültem, hogy anyámat zaklattam: beszélje le a vén csontot errôl a nagyszer? ötletérôl. És anyám ügyesen le is beszélte. Én meg most már úgy sajnálom, hogy ennyire nem voltam képes. És ezt nem akarom, hogy egyszer majd anyámra is így gondoljak. Hogy hej, hej, hej ? mennyire szerette volna látni még egyszer az Égei-tengert, ott is azt a kis szigetet, ahol egy hónapot töltött. Mert biz? nagy dolog volt ez az ô kis vidéki életében, hisz? korábban még a Balatont sem látta. És Bandi bá? munkájának köszönhetôen ott élt egy hónapig. És annyira szerette, hogy azóta is mindennap eszébe jut a sötétkék tenger, a kabócák ordítása, a hullámok morajlása. Tehát elmegyek én vele, elrepülünk szeptemberben egy last minute úton Rodoszra, onnét meg áthajózunk arra a kis szigetre, Nisziroszra. Hej, hej, hej ? Nisziroszra. Egyszer majd te is megtudod, milyen ez az érzés. Vagyis azt, hogy szeretnél adni valakinek valamit, de már nem lesz rá lehetôséged. Bizony, olyankor majd, amikor eszedbe jut az elmulasztott lehetôség, nagyokat sóhajtasz. De például én ilyenkor arra gondolok, hogy nagyanyám szeretett annyira, hogy megbocsátja már ezt a mulasztásomat. De azért jobb, ha az ember az életében megteszi ezeket a dolgokat, hogy azután ne kelljen egy életen át sóhajtoznia. Ezt ne felejtsd el. Mert lesz idô, amikor eszedbe jut, hogy például a mama annyiszor kért valamire, te meg nem voltál képes megtenni. És ha már nem lesz lehetôséged megtenni mint éles tüske a szívedben, olyan lesz ez. Az idô múlásával enyhül a fájdalom ugyan, de mindig ott lesz. Csak József Attila Mama versével tudom alátámasztani a nagy drámámat: Nem nyafognék, de most már késô/ most látom, milyen óriás ô,/ szürke haja lebben az égen,/ kékítôt old az ég vizében.
De ha valaha velem kapcsolatban támadna ilyen érzésed, hogy például mennyiszer írtam meg kértem, hogy találkozzunk mondjuk a mászófánál, ne fájjon a szíved. Mert a szeretet mindent elfedez, mindent megbocsájt, ahogy az az I. Korintus 13-ban meg van írva.
Bár nem lesz könny? majd hosszú-hosszú évek múlva elsétálnod a mászófa elôtt, amikor már én a mennyországból nevetek le rád. Majd vidd el a gyerekedet, másszatok fel, és meséld el, hogy kiskorodban olykor-olykor erre a fára másztál fel velem, és arról beszéltetünk, mi lenne, ha jönnének a farkasok vagy jönne egy nagy árvíz, hej, hej, hej ? árvíz.
Ma ilyen pityogós hangulatban vagyok, pedig szépen süt a nap. Tudom, ma ne olvasod el ezt a levelet, mert kedden nyolc órátok van.
Tegnap milyen tortája volt mamának? Biztos kisméret? csokitorta. Mindig olyat vett, én meg hôbörögtem, hogy az nagyon kevés. Akkor még ettem édességet. Aztán valahogy mégis elég lett. Küldtem neki egy tegnap SMS-t reggel, hogy vidám születésnapot kívánok, de már ô sem válaszolt. Pedig ez a vidám szerintem jobb, mint a boldog, nem? Mert az ember már örül, ha vidám egy napja, ugyanis a boldogság olyan megfoghatatlan.
Azért hozzá kell tennem, hogy az anyámmal kapcsolatos nagy elhatározásom a King Crimson Islands cím? száma közben született tegnap este. Ha a youtube-on meghallgatod, megértesz.
|
