Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-07-03
Kedves Jucó!
Tegnap különös eset történt. De kezdem az elején. Tegnap előtt este sütöttem rakottkelt, illetve hát főzni kell, és végül sütni. Na, és másnapra hoztam be ide a Team-be, csakhogy vennem kellett hozzá még tejfölt és jemjét. Így hát átmentem a szemben lévő húsboltba. Erről a boltról – a rendkívüli drágaságán túl – azt kell tudni, hogy a tulajdonos nagyon félős. Mert hogy már kétszer is kirabolták. Ezért beszereltetett két kamerát is abba kis boltba, sőt, egy monitor azt is mutatja, mi történik épp a boltban. Csak tudnám, erre meg minek van szükség. Szóval az a lényeg, hogy jól be van kamerázva. És ahogy ott vásárolok, egyszercsak hallom, hogy „papa, papa, papa ... szia, papa„ Körbenézek, kinek a kislánya beszél? Merthogy olyan nyolc-tív év körüli gyerekhang volt. Aztán megint „papa, papa, papa ... szia, papa ... szia, papa„ Na, akkor láttam, hogy egy apukaféle integet az egyik kamerába, és valószínűleg a gyerek meg bentről kiabál – igencsak rokon lehetett, ezért engedték be hátra – és feltételezem, onnan látta az apját. De nekem először földbe gyökerezett a lábam, aztán néztem vadul szerte szét. De aztán végül láttam, hogy nem nekem szólnak. Na, nagy búsan bandukoltam vissza a túloldalra, a munkahelyem felé, amikor jött egy SMS. Rögtön meg is néztem, és te írtál. Méghozzá azt, hogy már a múltkor is írtad, de biztos nem kaptam meg, hogy leérettségiztél, és a nyelvvizsgád is meg van. Meg hogy nem találkozunk-e? Hát sokáig gondolkoztam, mit is írhatnék. Mert szerintem ezt a találkozást te sem gondoltad végig, annak meg semmi értelme, hogy megint beleéljem magam, és harmadjára is azt írd, hogy már nincs időd. Bár lehet, hogy a szíved mélyén szeretnél még velem találkozni, de te is annyira félsz tőle, hogy inkább az utolsó pillanatban visszavonulót fússz. Nehéz dolog ez, tudom. Úgyhogy azt válaszoltam: „De, megkaptam. És azóta is azon gondolkodom, hogy lehet, hogy te egy évvel korábban érettségiztél le. Nekem meg 20 évesen sikerült. Ügyes vagy, gratulálok. Jó nyarat.” Hát ez bizony nemleges válasz. Pedig annyira szerettem volna régebben találkozni veled, hogy majdnem belehaltam. De most már inkább azt a több napig is taró fájdalmat akarom megspórolni, ami egy ilyen lemondott találkozó után hatalmába kerít.
Szóval ez a papázás meg az az SMS olyan különösen kapcsolódott össze.
Holnap lehet, hogy nem tudok írni, mert mégis mennem kell anyámékhoz, és csak délután jövök vissza, amikor is egy csomó munka vár. De azért megpróbálok.
|
