Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-06-28
Kedves Jucó!
A Buena Vistát hallgatom, és bár hétfő reggel van, kint jó meleg, én meg itt ülök a pincében, de ennek ellenére jó kedvem van. remélem, a vállalati levelezés sem fog majd letörni megint valami felesleges munkát kilátásba helyezve. Vagyis azt nem szeretem, amikor feleslegesen kell dolgozni. Mert az sajnos elég gyakran előfordul.
Na, hosszú szabadságon voltam, két napot plusz hétvége, és meglehetősen munkásan telt. De ezt most nem is részletezem. Már nagyon elegem volt abból a lakásból, ahol lakunk, a sok eső miatt állandóan penészesek a falak, fel van ázva minden, olyannyira, hogy tegnap reggelre egy tíz centis gomba nőtt a sarokban az egyik parkettából. Szóval komoly, ez a lakás sokkal rosszabb, mint Boróka utca, ott legalább nem voltak penészesek a falak, bár egyszer a te ágyad alatt megpenészedtek a ruhák. Meg most már tudom, miért volt olyan nyirkos az ágyad mindig. Mert olyan párás volt a levegő meg hideg, hogy lecsapódott. Na, nem volt egészséges, az biztos, szegény mama sokat szenvedett ott. De legalább a hol most laksz, az napsütéses, száraz, meleg.
Ja, és bár ezen a héten mindennek kész kéne lennie, de hát a szerdára ígért beltéri ajtók sem készültek el, csak pénteken jönnek beszerelni, de nem sírok, ezen én csak nevetek. Ja, meg esemesben megbeszéltük, hogy találkozunk valamikor ebédidőben, de írtad, hogy szerdától, vagy inkább elsejétől, vagyis csütörtöktől dolgozol a Kútvölgyiben. Gondolom, nem orvosként, hanem nővérkeként. Na, megismered, milyen az ágytálazás, eddig csak Pisti kakáját láttad – mert eltakarítani nem takarítottad el –, de most akkor testközelből megtapasztalod, milyen a kulla, kulláré, kullátum sum, ahogy én hívtam, mikor feszt latint tanultam és mindent ragoztam. De ne idegeskedj, semmi különös, meg lehet szokni. Meg a vért is, de a szenvedést nehéz elviselni. Én mindig beleéltem magam a szenvedő helyébe és napokra megbetegedtem sajnos. Ha így visszagondolok, még most is sokra emlékszem, és leginkább a gyerekek szenvedése viselt meg. Sőt az elviselhetetlen bóvolt. Amikor mentőztem, sokszor sírtam is. Még jó, hogy akkor még te nem voltál, mert egy olyan korú gyerek haldoklásába én is belehaltam volna. Most azt hiszed, túlzok, de most az egyszer nem.
|
