Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-03-29
Kedves Jucó!
Szombaton volt a 25. érettségi találkozó Tatabányán. Nem is tudtam, hogy az lesz, illetve hozzám csak az jutott el, hogy mindenki ott lesz, aki 1985-ben érettségizett. Szóval több évfolyam is. De nem így volt, hanem egy sima osztálytalálkozó volt. Hát nagyon furcsa volt találkozni azzal a sok emberrel. A legtöbbjüket nem láttam érettségi óta. Sok volt, akit csak a hangja után ismertem meg. És az is furcsa volt, hogy az osztályfőnök, az egykori rettegett ember milyen megrozzant kis öreg. 71 éves és hol van már az egykori nagy fényessége. Azért amikor elbúcsúztunk, csak jót mondtam neki, illetve megköszöntem a nehéz, de hasznos éveket. Meg kicsit olybá tűnt, mintha fel se nagyon fogná, hogy mi történik vele. Tényleg, most, ahogy így visszagondolok, olyan furcsa volt a kisöreg. Na, mindegy, szóval elmentem, pont a végére értem oda a bemutatkozásoknak, így nem volt szerencsém végighallgatni a többieket. Mint utólag kiderült, nem sokat vesztettem. Annyi a depressziós, szerencsétlenül járt ember, hogy nagyon. Akkor én elmondtam, hogy mire jutottam, azzal kezdtem, hogy a pótérettségin sem mentem át, de aztán úgy megtanultam a történelmet, hogy annak is köszönhettem, hogy simán felvettek a Teológiára. Aztán, amikor vége volt, elmentünk egy étterembe, ahol még beszélgettünk pár órácskát, és végül mindenki hazament. De másnap – részben a sok sörnek is köszönhetően – olyan lehangolt voltam. És biztos, hogy a sok nyomorúság láttán. Elképesztő, hogy mennyire el tudják hagyni magukat páran, úgy meghíztak, hogy gyógyszereket kell szedniük. Réz Pityu, az egykori kis 160 centis szabolcsi bicskás gyerek is 130 kiló. Meg a pusztaszeri mokány kis ember is. Ha ők 130 kilósak, akkor Jabba is simán megvan 150 kiló. Na, mindegy, a lényeg az, hogy egyáltalán nem volt olyan jó szórakozás, mint amilyenre anyám szokott menni, és lehet, hogy a következőre nem is megyek. Többen is mondták, hogy az ötvenediket már meg sem éljük, öt év múlva már mindenki elpatkol. Na, ezek után legyen valaki jókedvű.
|
