Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2010-01-15
Kedves Jucó!
Indiános zenét hallgatok most, nem tudom, honnan jutott eszembe. Talán onnan, hogy reggel elmentem érted a sarokra. Bár nem az indiánzenéről beszélgettünk, inkább Bősze Ádám aranymondásairól, de azért biztos köze van ehhez, hogy találkoztunk. Az az igazság, hogy kicsit meg vagyok bántódva, mert kérdeztem nagy lazán – mintha nem erre készülnék hetek óta –, hogy akkor menjünk-e holnap Visegrádra. Erre csak azt azt mondtad, hogy „hát, elmehetünk”. Szóval nem voltál oda a boldogságtól, már csak azért sem, mert délutánra sietned kell haza, mert Blázzal oroszkrém tortát csináltok.
Ahogy ott vártam a sarkon, láttam, hogy mama nagy büszkén húzott el kocsival tíz perccel korábban. Lehet, hogy nem ért rá elvinni téged a Moszkva térre.
http://www.youtube.com/watch?v=Lbm2qY9cY-0&feature=related
ez az indiánzene, a képeket ne nézd, mert az nagy giccsparádé.
Most nem ébredtem fel éjjel, csak fél ötkor, ezért csináltam is három téli szalámis szendvicset. Még jó, mert mondtad, hogy nagyon éhes vagy. Oda is adtam kettőt meg egy almát. Nagyon örültem, hogy vittem, és így nem maradtál éhen.
Gondolkoztam én ezen, és tudom, illetve arra a következtetésre jutottam, hogy tehet én az életben már bármit, nem leszek, nem vagyok én a szemedben senki. Amit nagyon sajnálok, a szívnek meg kell szakadnia. Hát ez jutott.
A téli szünet óta nem tudnak itt normálisan fűteni, mindenki kabátban ül itt reggeltől estig a pincében. Nem egy ideális munkahely, de legalább van állásom. Nem úgy, mint ennek a nagyon okos Editkének, aki gondolt egy merészet december elején egy este, és beadta a felmondását másnap reggel. És most hallottam tegnap, hogy otthon ül nagy depressziósan és azon bánkódik, hogy milyen hülyeséget csinált. Mert persze most nem talál munkát, a lakbért meg ki kell fizetnie. Én is szerettem volna otthon üldögélni hónapokig, azon a címen, hogy pihenek – amire Editke hivatkozott – de tudtam, hogy nem engedhetem meg magamnak. Úgyhogy te se dönts sose hirtelen, nagyon fontold meg, bármit is lépsz ilyen dolgokban. Ahogy szokták mondani, gondold meg kétszer is, mire egyszer lépsz. Aztán viszon, ha megtetted azt a lépést, ne sírj, hogy milyen rosszul tetted. Vállad a felelősséget a döntéseidért. Akkor meglátod, ha kezdetben rossz is, majd rendbe jön, sőt, jobb lesz, mint előzőleg.
|
