Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-08-05
Kedves Jucó!
Szegény Richard Wagnerrel hogy kiszúrtak. Mert a harmadik birodalom feje, Hitler hivatalosan is a legjobb zenéjé nyilvánította. És csak őt lehetett játszani, és minden nagyobb bálon Wagner szólt. Ezért aztán a II. Világháború után teljesen süllyesztőbe került, szégyen volt ezt hallgatni, sőt, Izraelben a mai napig be van tiltva. Pedig szép zene. Mostanában kezdik újra elővenni. Tudtad te ezt?
Elkezdtem olvasni egy Zakariás című könyvet a minap, és megdöbbentő dolgok vannak benne. Egészen magamra ismerek, mintha csak velem történnének a dolgok. Például Zakariás tegnap este kesergett, hogy a 15 éve nem látott lányát szeretné felhívni telefonon. Mert elvált a feleségétől és a lány ott maradt az amyjával. És először taktikából úgy gondolta, majd megvárja, míg a gyerekének – nyolc éves volt – hiányozni fog, és majd ő keresi. De teltek-múltak hónapok, évek, és a végén sosem hívta fel a lánya. És így telt el 15 év. Közben született másik gyereke is, és azt gondolta, majd az pótolja az elsőt, de csak még rosszabb lett. Akár hányszor magához ölelte a kisebbett, mindig a nagy jutott ezsébe. És most már nem bírja tovább, fel akarja hívni. De nem meri, mert fél a kudarctól, hogy elutasítják, vagy csak megígéri a lánya, hogy találkoznak, és az utolsó pillanatban visszalép. Szóval fél.
Most is itt a könyv, majd ebédidőben olvasom. Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége. Szerintem ez megtörtént, nem pedig kitalálta az író, Kertész Ákos. Majd megírom, mi történt.
Vasárnap hazavitték Zoárdot a kórházból, és nagy az öröm. Bár egyszer arcon hányta az anyját a gyerek, de hát ez sem árnyékolta be kettejük csodás kapcsolatát. Meg is nézem, mi történt azóta.
Még semmi új, de bemásolom ide a vasárnapit:
Malac nagyon jól érzi magát, szerintem tudja, hogy hazahoztuk, a fiúm szerint meg nálunk jobb a hangulat meg a színek, mint a kórházban. Mindenesetre még zuhanyzásnál sem sírt.
Az együttalvást hosszas kísérletezgetések után úgy oldottuk meg, hogy én lementem a pocokkal a lenti kanapéra (az elég kemény a légzésfigyelőhöz), kinyitottuk, ráraktuk a kókuszmatracát, arra a légzésfigyelőt és a gyereket hálózsákban, én meg a matraca széléhez bújtam. Ez nagyon bevált, én is tudtam hason aludni, a gyerek is látott és rám mászhatott (azt nem sikerült kifigyelnem, hogy változtat helyzetet, de mindig rajtam kötött ki), a légzésfigyelő is ment. Mondjuk az orvosa (S. B.) szerint nem fog elfelejteni levegőt venni, én meg nem fogok ráfeküdni stb., de így nyugodtabb vagyok. Reggel amúgy, amikor reggeli után édelegtünk összenyomva az orrunkat, sugárban arconhányt egy merészebb lábemelés következtében, de ez nem vetett árnyékot a kapcsolatunkra.
Most egyébként fent nevezett malcnyuszizsiráf itt szuszog a hónom alatt két takaróban (az emeleten vagyunk légkondiban), és mosolyog, na meg várja, hogy felébredjen az apja, aki nem tud betelni vele.
És egyébként először azt hittem, én vagyok a hülye, mert elolvastam a kiskönyvét, és szellemileg hat hónapos tüneteket produkál (felismer minket és mosolyog, tárgyakért nyúl és megfogja őket, stb.), de aztán a fiúm mondta, hogy a lánya valóban csak hat hónaposan viselkedett így, úgyhogy kicsit koraérett, de most már így marad, lebutítani nem fogjuk.
Jól ír ez a nő, jó lenne, ha én tudnék ilyen lazán és gördülékenyen fogalmazni. De hát ez adottság, megtanulni nem lehet. Mama is mindig mondta, hogy kicsi a szókincsem, és nem vagyok hajlandó új szavakat használni. Például sosem tudott rávenni, hogy a leülök a fotelbe helyett azt mondjam, hogy lehuppanok.
|
