Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-12-14
Kedves Jucó!
Hát búcsúzom. Mert most nagyon sokáig nem fogok írni. Hiányozni fogsz, de mindennap gondolok rád. Többször is. Mint például ma éjjel is, mert ugyanis veled álmodtam. Méghozzá mamával együtt elmentünk valamilyen kis lepukkant boltba, ahol te nem fogadtál szót, föl-le szaladgáltál, meg dobáltál mindent, ami csak a kezed ügyébe került. Hiába szóltam rád, oda se bagóztál. Kb. ötéves lehettél. Piros nadrág volt rajtad. Egyszer aztán egy nagy fagyasztott zöldbabos zacskóval úgy fejbe vágtad mamát, hogy majdnem elájult, szegény. Akkor aztán elkaptalak, és jól megrángattalak, hogy most már térj észhez, mert különben kapsz egy jó nagy pofont. Akkor abbahagytad, én meg felébredtem. De arra még emlékszem, hogy nagyon duzzogtál, de nem sírtál.
Gyönyör?en süt a nap, éjjel esett egy kis hó, vagy 3 mm. Szóval ezen még nem lehet szánkózni (vagy ahogyan régen mi hívtuk: szankózni). Pedig tegnap elábrándoztam azon, hogy milyen jó lenne elmenni szankózni a kovácsi erdôbe. Én húznám, te a hátadon feküdnél, és néznéd az eget meg a fákat. Hej, mint régen. Nem tudom, lesz-e valaha még erre lehetôségünk. Félek, hogy nem.
Mire tegnap hazamentem a cinkék megettek egy egész nagy golyót. De szerintem a verebek is besegítettek, mert nem hiszem, hogy egy-két cinke ilyen nagy étvágyú lenne. Itt a kertben még ma nem láttam a mókusokat, biztos fáznak, és megvárják, míg a nap kicsit felmelegíti a faágakat.
Mit veszel mamának Karácsonyra? Vagy csinálsz valamit? Készítettetek az idén adventi koszorút? Emlékszel, régen mindig együtt mentünk a koszorúhoz ágakat gy?jteni. Volt, hogy csak ketten, és akkor a kovácsi erdôben felmásztunk a mi mászófánkra, és arról beszélgettünk, mi lenne, ha most jönnének a farkasok, leülnének a fa alatt, és nem vennék észre, hogy ottvagyunk. Mi meg meg se mernénk moccanni, nehogy észrevegyenek. De nem jöttek a farkasok, így aztán szépen hazasétáltunk a sok ággal. A 70%-át ki kellett dobni, mindig többet szedtünk, mint kellett volna. Nem tudom, miért, de valahogy így alakult mindig.
Na, most már megyek dolgozni. Jó lenne, ha elmennénk szankózni. Ha nem találkoznánk, Áldjon meg téged az Úr, és ôrízzen meg téged. Ragyogtassa rád arcát az Úr, és könyörüljön terajtad. Fordítsa az Úr az ô arcát tereád, és adjon békességet néked.
(Ez az Ároni Áldás, kiskorodban minden Karácsonykor ezt mondtam el neked, de héberül. Jöbárehhá adonáj, vöjismerehhá. Jáér adonáj pánáv élehhá, vihhú nehhá. Jisszá adonáj pánáv élehhá, vöjasszé löhá sálóm)
|
