Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2008-04-25
Kedves Jucó!
Emlékszel erre a jó kis viccedre? Mi van a macska feje búbján? Cirmos cica haj. Lehet, hogy már egyszer írtam. Ha jól emlékszem, egyszer vittelek haza az óvodából, akkor kérdezted nagy boldogan.
Éjjel álmot láttam: a saját temetésemen voltam, illetve csak lélekben. És ott bámészkodtam az emberek – kis létszámú társaság – között. Akkor vettem észre, hogy te is ott vagy, de egészen hátul, hogy senki ne lásson. Vagy te sem nagyon akartad még magadnak sem bevallani, hogy eljöttél, nem tudom. Na, mindegy, az a lényeg, hogy nagyon örültem neked, csak az volt a baj, hogy nagyon sírtál. De csak úgy magadban, szóval nem jajveszékelve, hanem úgy, mint akinek nagyon rossz, ha elveszít valakit. Emlékszem, ott álltam melletted, és próbáltalak felvidítani, de te csak sírtál, sírtál. Nem hallottad, mit mondok, meg nem is láttál. Akkor eszembe jutott, hogy ősz van, és most érik a gesztenye. Oda is rohantam a legközelebbi fához, felmásztam rá, és elkezdtem rázni. Persze ez úgy tűnt, mintha a szél fújna, de közben meg én ráztam. Akkor elkezdtek hullani az érett gesztenyék a gyászolók fejére, akik először úgy csináltak, mintha észre sem vennék – mert már az hogy néz ki, hogy nem a pap beszédével, hanem a gesztenyékkel vannak elfoglalva –, de aztán feladták elveiket, és össze-vissza szökdécseltek a gesztenyék elöl. Akkor te ezt észrevetted, és elkezdtél nevetni. Persze úgy, hogy senki ne lássa. Na, így aztán örömmel, jókedvűen vonultam az örök sötétségbe. Persze csak testileg. Csak abban reménykedtem, hogy a szíved mélyén tudod, hogy ez az én művem volt. Mert azt szeretném, hogy miattam sose sírj. Csak arra emlékezz, hogy milyen szép, jó volt együtt lenni, meg milyen sokat kacagtuk az eget, meg kacagtunk a szélben.
Nem tudom, válaszoltál-e a viven a levelemre, amit még szabadság előtt írtam neked. Gondolom, nem, és nem is gondolkoztál rajta, amit abban írtam. Ha így van, akkor legyen így. Csak ezzel magadnak is rosszat teszel, egész életedre kiható rosszat. De ha írtál, akkor Isten meghallgatta kérésemet, és jó irányt vesz az életünk. Vagy legalábbis jobbat. Majd mindjárt megnézem. Azért nem néztem idáig, hogy ne azzal kezdjem a napot, hogy nem írtál.
|
