Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-05-04
Kedves Jucó!
Tegnap szépen elbúcsúztam Yavannától, mert a napokban, ha éppen nem ma, elköltözik az örök vadászmezôkre. Írtam is neked tegnap egy SMS-t, hogy hamarosan vége Yavannának. Még nem néztem ma meg, de valószín?leg rá se néztél. Jobb is így, ha 63 napig rá se hederítettél, akkor jobb neki, ha nem is él. Nagyon sajnálom azért, elhiheted. Így egyedül maradtam az életben.
Tegnap beszéltem mamával, és azt mondta, hogy rengeteg nagy horderej? problémája van most. Szegény mimi, remélem, segítesz neki ezek megoldásában. Vagy ha te nem is tudsz, akkor megkönnyíted a dolgát azzal, hogy legalább veled nincs probléma. Pont úgy beszélek, mint valamikor anyám beszélt nekem ennyi idôs koromban. Persze én nem hallgattam rá, de most már látom, igaza volt, és hallgatnom kellett volna rá. Hej, már csak azért is segíts mamának, mert vasárnap mamuka nap lesz. Remélem, nem felejtetted el. Biztos írtam már, de lehet, hogy többször is, hogy milyenek voltak az én gyerekkori anyáknapjaim. Tudod, amikor tartottuk az osztályban egy kis ünnepséget. Verset mondtunk, énekeltünk, én viccet meséltem. Gondolhatod, milyen vidámak voltak azok a kötelezô szombat délutánok. Addig nem is lett volna nagy a szomorúság, amíg a vicceket meséltem a sok anyuka elôtt, a probléma csak akkor kezdôdött, mikor elôkerült a napló. Mert hogy az ofô örült, hogy két legyet üt egy csapásra: megünnepli az anyukákat, meg egy jó kis szülôi értekezletet is tarthat. Na, az ünnepség után szépen hazamentünk, az anyukák maradtak. És mint írtam, elô a napló. És bizony túl vidám nem lett tôle anyám. Legalább három olyan anyáknapjára emlékszem, amikor anyám sírva, vörös szemmel jött haza. Otthon meg neki kiabálni, hogy ilyen jegyekkel nem vesznek fel sehová, és elmehetek majd targoncásnak a Keletibe, vagy kávéfôzôt árulni kék köpenyben a szeghalmi vasm?szakiba. Nekem aztán mondhatta, elengedtem a fülem mellett. Szóval te ne legyél ilyen, és segítsd a mamát mindig. Ne csak bajban, hanem mindig.
És természetesen a kedvenc anyáknapi versem refrénje sem maradhat el, amit az egész osztály egyszerre kántált, mikor valaki befejezte a rá kiosztott versszakot, amely így végzôdött: ? édesanyánk mellbimbaján tejcsepp a remény!
|
