Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-03-21
Kedves Jucó!
Eszembe jutott egy régi történet, amit még nagyanyám mesélt el egyszer. Vagyis történt, hogy aznap, mikor apám meghalt, jöttek este anyámhoz a rokonok. Mindkét nagyanyám, még talán dédnagyanyám is. Emlékszem is rájuk, mindannyian feketébe öltöztek, és nem értettem, hogy miért sírnak. Engem beraktak a kisszobába, ôk meg összegy?ltek a nagyszobában jajgatózni. Én meg gondoltam, felvidítom ôket, és berontottam a szobába, és körbe-körbe rohangálva azt ordítoztam, hogy az én apukámnak nagy paszúlya van (vagyis, ahogy te mondanád: nagy fütyisze van). És nem akartam abbahagyni, csak mikor már anyám nyakon vágott. Nem értettem, mi nem tetszik ezen, amikor ez olyan jó vicc volt, hogy még elôzô este ettôl olyan nagyot nevetett apám meg anyám. Hát így, ez történt. Visszavittek a szobámba, és bezártak. Sokáig nem fogtam fel, hogy apám nincs többé, mert például, amikor anyám egy hét múlva elvitt a templomba, és a pap az istentisztelet végén elsorolja a halottalat, akik azon a héten húnyták le a szemüket, én boldogan felkiáltottam apám nevét hallva: az én apukámat is úgy hívják! És akkor mindenki neki zokogni. Képzelheted.
Errôl a sikertelen vicceskedésrôl meg eszembe jutott a tegnap délutáni filmötlet-bemutatás ? prezentáció ? a Raiffeisenben. Négy vicces, csattanós filet kellett eltáncolni négy embernek. Olyan volt, mint egy zs?ri: ültek az asztal túlsó végén, én felálltam, és majomkodtam. És a legrosszabb nem is ez volt, hanem az, hogy amit én nagyon viccesnek tartottam, azon egyáltalán nem nevettek. Sôt, egész prezentáció alatt egy mosolyt sem produkáltak. Gondolhatod, milyen érzés így vidámkodni. Olyan lehet ez, mint amikor a színész valami nagyon vicceset csinál a színpadon, a közönség meg fapofával ül a nézôtéren. És persze nem mondhattam nekik, hogy olvassák el a filmleírásokat, ahogy a színész sem szólhat a közönségnek, hogy ha nem tetszik, olvassák el otthon a regényt. De végülis jó lett a végére, vagy legalábbis azt mondták, hogy majd mára biztosan tudnak választani egy filmet. Ha azt, amit én szeretnék, biztosan nem fog tetszeni neked, mert az a lényege, hogy a Raiffeisenes apuka belép a bankba, és elordítja magát, hogy mindent pakoljanak el az asztalról, vegyenek elô papírt, ceruzát, diktálja a feladatot. Vagyis pont úgy, mint amikor a tanár váratlanul röpdolgozatot írat a diákokkal. Azért gondolom, hogy nem fog nagyon tetszeni, mert nekem még mindig összeugrik a gyomrom, ha ezt meghallom. A diákoké meg méginkább. Persze, ha kit?nô tanuló vagy, akkor ez a film lesz a kedvenced, mert ez a váratlan helyzet jóérzéssel tölt el. De inkább utálni fogod.
|
