Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-07-17
Kedves Jucó!
Elmondom én néked, milyen az istenhit. Olyan, hogy az ember évekig, akár évtizedekig keresi Istent, de nem találja. Tudja, hogy jó úton halad, mármint azzal, hogy keresi, de mégsem találja. Aztán egyszer megmutatja magát Isten. Nem úgy, ahogy egy öreg néni mesélte nekem, mikor még szociális otthonban dolgoztam, mert vele az történt, hogy ült egyszer a villamoson, felnézett a Gellért hegyre, s mit lát, hát a Jóistenként, amint eltol maga mellôl egy felleget, és kikukucskál. Mintha egy ablakon nézne ki. Kérdeztem is tôle, hogy ?Mária néni, és csak ott nézett Isten?? Nem, mondta, integetett is neki. De csak neki. Szóval nem így találkozik Istennel az ember, hanem, úgy, ahogyan a zsidók is találkoztak vele. Vagyis életükben megtapasztalták Isten jelenlétét. Mert jól mentek a dolgaik, megszabadultak a rabságból, nem éheztek, gyarapodott az országuk, vagyis Isten gondviselését élték át.
Olyanhoz tudnám én ezt az istenkeresést hasonlítani, mint ami velem történt a Tátrában. Az elsô nap nagy köd volt, azért én elindultam egy úton, fel a magosba. Mentem, mentem a nagy ködben felfelé, de semmi mást nem láttam, csak az elôttem lévô utat. Tudtam, hogy jó úton megyek, hisz? még az útvonal jelzéseit is láttam. Aztán egyszercsak, vagy két óra kemény hegymenet után hirtelen a semmibôl elôt?nt pár másodpercre az egyik óriási hegycsúcs, aztán ismét ködbe burkolózott. Hát ilyen az ember istenkeresése. Néha-néha nagyon boldog, amikor úgy érzi, megmutatkozik Isten az életében, aztán meg jönnek a ködös évek, évtizedek. Nekem is volt pár der?s pillanat az életemben, amikor tudtam, hogy ott van velem Isten. Például, amikor hazavittünk a kórházból, amikor egyhetes voltál. Akkor sokáig éreztem Isten jelenlétét. Hát, ilyen ez. Az ember megy az úton, aztán lehet, hogy sosem látja meg Istent, az út végén meg egy szakadék várja, és vége az életének. De van olyan is, hogy valaki egész életében napsütésben vándorol. Ha majd nagyobb leszel, talán megérted, mit írtam most. Remélem, te is keresed Istent az életedben. Az a biztatás néha, amikor ilyet olvas az ember, mint amit én ma reggel a Bibliából: ?Mert a hegyek megsz?nhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való h?ségem nem sz?nik meg, és békességem szövetsége nem inog meg.? Ezt mondja Isten az ôt keresôknek. Ebben bízom, hogy Isten nem felejtett el, és hamarosan ellebbenti a ködöt a hegyrôl.
|
