Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2009-05-27
Kedves Jucó!
Van egy kollégám, Róland, aki egy nagy surmó. Minden reggel jön, kezet fogunk. Nem ezért surmó, hanem mert most kivételesen korábban jött be, és így – hogy ne érje szó a ház elejét – én mentem oda parolázni hozzá. De rám se nézett, a felé nyújtott kezemre sem, így álltam ott egy darabig nyújtott kézzel, aztán elkullogtam. És az azért volt, mert valamiért ideges volt, nem fogadott el valamit az ügyfél, és ezért verte itt magát. Ez elég szánalmas, úgyhogy tanuld meg, bármi bajod van, ne másokon – főleg ne a munkatársaidon – töltsd ki a mérged, mert ezzel lejáratod magad. De az az érdekes, hogy ennek ellenére sem idegesít ez, meg tudom magyarázni, hogy miért tette ezt. De igazán nem is érdekel, van jobb dolgom is, minthogy ezen rágjam magam. Például az, hogy most neked írok levelet, és jobbról kéne írnom, mint egy ilyen esetről. Reggel az jutott eszembe, hogy milyen volt, mikor farsang volt. Amikor egész éjjel varrtam neked a Szimba jelmezt, bojtot a farok végére, és te reggel nem akartad felpróbálni, csak ordítottál, hogy nem az akarsz lenni. És akkor kérdeztem, hogy hát akkor mi? Innen ismered a történetet. De mivel nem tudtam, hogy lehetnél víz tíz perc alatt, gyorsan felhívtam Pónóékat, akiknek, hála Istennek, volt egy erre az esetre rendszeresített segédletük, egy királykisasszony jelmez. Úgyhogy gyorsan átrohantam, és pont jó volt rád. Igaz, nem te nyerted meg a versenyt – Szimbaként garantáltan tiéd lett volna az első hely –, de legalább nem maradtunk szégyenben. Pancsóka akkor sírdogált virágként. Meg is értem, akinek olyan sziromkalapja volt, hogy minden szirom lógott rajta, az sírhat is. Szegény, olyan aranyos volt, ahogy ott ült, folytak a könnyei, közben meg egy szép virág lett volna elméletileg. Na, majd meglátod, milyen lesz, mikor neked kell évről évre jelmezeket kitalálni és megvarrni. De ez a szép ebben, mert az meg gyalázat, hogy a szülő elmegy a kölcsönzőbe, és kibérel egy űrruhát, aztán azzal megnyerik a versenyt. Soha az életben nem kívánok neked rosszat, és ez igazából nem is rossz, csak inkább kihívás, ami így utólag nagyon megszépül, de remélem, lesz benne részed, milyen ez az idegeskedés, meg kiborulás, mikor az utolsó pillanatban változtatja meg a véleményét a gyerek.
Na, megyek dolgozgatni. Ja, írtad, hogy kell neked a discman. Úgyhogy a héten elviszem valamelyik este. Valószínűleg holnap.
|
