Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-03-19
Kedves Jucó!
Hej, mit csináltál a hosszú hétvégén? Remélem, sokat tanultál, sôt, már szerda este megcsináltad a leckéd. Ha így van, sokat változtál, mert régen a házira csak vasárnap este kerítettél sort. Ami végülis logikus, hisz?, ha belegondolsz, milyen az, hogy mondjuk pénteken hazaérdsz az iskolából, nekiállsz tanulni, de rájössz, hogy nem tudod tökéletesen, így aztán ott nyomaszt szombaton meg vasárnap is. Így el lesz rontva a hétvégéd. De ha csak vasárnap szembesülsz a tananyag nehézségeivel, akkor csak a vasárnapéjszakád van elrontva. Csakhát, felnôtt fejjel így gondolkozik az ember, vagyis meg akarja spórolni a vasárnapesti ordítozást, hisztériát: ?hogyhogy dolgozatot írtok holnap, és ezt csak most mondod? vagy Mi az, hogy nem tudod, mi a lecke, Patríci? meg tudja?? De nyugodj meg, ha lesz gyereked, te is így fogod gondolni, mint most én.
Esik az esô, meg hideg is van, munka meg elég sok. Úgyhogy nincs valami fényes kedvem, de azért nem rossz. Hallgatom most Enyát, és olyan szép, megnyugtató. Illik ehhez az esôs idôhöz.
Én voltam anyáméknál, és szombat délután elmentem sétálni. Megnéztem nagyanyám házát, ahol olyan szép napokat töltöttem. Teljesen más, sokkal kisebb, de azért még felismertem. Útközben elmentem egy kerítés mellett, ami még gyerekkoromban készült el: szép fehér, kacskaringós vasindákkal, tenyérnyi vaslevelekkel. Nagyon szépet akartak, és biztos boldogok is voltak, amikor elkészült, hogy milyen szép a vas szöllôjük. Jó sok pénzbe is kerülhetett. Biztos el tudod képzelni, vagy te is láttál már hasonlót. Szóval elmentem ezelôtt a kerítés elôtt, és eszembe jutott, hogy akár hányszor kimentem nagyanyámhoz, letörtem egy vaslevelet a kerítésrôl. És meg sem fordult a fejemben, hogy rosszat csinálok. Szépen megálltam a kerítésnél, elkezdtem ki-behajtogatni, míg le nem tört. Aztán ott volt a kezemben egy darabig, végül vagy kétszáz méter után eldobtam. Így vagy 25-30-at letörtem, nagyjából az összeset. És most már így, harminc év után olyan kis szomorú volt az egykori szép vaskerítés. Mert a leveleket ne pótolták, hisz? gondolták: Minek? Van egy hülyegyerek, aki letördelgeti. És szombat de délután úgy éreztem, bocsánatot kell kérnem a vétkemért, amit három évtizede követtem el. Megálltam a kapuban, becsengettem. Nagysokára kijött egy öreg néne, vagy 70 éves. Nem értette, mit akarok, de nagysokára leesett neki, hogy én törtem annyi borsot annak idején az orruk alá. De nem az történt, amire számítottam, nem borultunk sírva egymás nyakába, ennek ellenkezôje történt, neki ordítozni, hogy piszkos, mocskos csirkefogó, hívja a rendôrséget, rám ereszti a kutyáját ? itt jegyzem meg, hogy ebe nem volt nagyobb egy palotapincsinél ?, meg megveret a fiával. Úgyhogy, még mielôtt nagyobb baj történne, jobbnak láttam elinalni. Ígyhát hiába is akarok rendbe tenni régi b?nöket, úgy t?nik, reménytelen. Az emberek nem felejtik el sérelmeiket.
Még nem néztem Yavannát, de hát biztos vagyok benne, hogy azóta sem voltál nála. Remélem, már jobb létre szenderült.
|
