Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-02-01
Kedves Jucó!
Hej, hej, hej, megváltoztattad a tevéd állását, de nem azért, mert nem szeretsz, hisz? akkor már múlt hét pénteken megtetted volna, amikor írtam a levelet. Szóval nagy a szereteted, ami hozzám f?z. De ha még azt is mondanád, hogy útálsz (így: útál), akkor is tudom, hogy szíved szeret. Hát még most, hogy fogsz szeretni, ha elmesélem, mit tettem tegnap este a boltban.
Tudod, hogy nem eszem édességet, csak azt, amit én csinálok. Hát így esett, hogy tegnap este gondoltam egy merészet, és neki tejberizsfôzni. Csakhogy se tej, se rizs. Ezért lementem a boltba venni hozzávalót. Kicsit bosszantott ugyan a hosszú sor, de a tejberizs utáni éhségem erôsbb volt annál, minthogy sarkonfordulva otthagyjam a boltot. Meg is vettem a hozzávalót, de hogy csillapíthatatlan vágyam csökkentsem, vettem útravalónak egy Norbi rudit, amiben nincs cukor, ezért egyszer már ettem, és nagyon ízlett. És mivel ritkán lehet abban a boltban kapni, ahol lakom, rögtön lecsaptam egyre. Beraktam szépen a kosaramba és beálltam a sorba. Vesztemre nagyon lassan ment a sor, mert egy új tanuló volt a pénztáros, ráadásul a vonalkód-leolvasó meg elromlott, így mindent egyesével kellett beütögetni a gépbe. Nekem meg már semmi máson nem járt az eszem, csak a tejberizsen, de leginkább a túrórudin. Ahogy ott szenvedek az éhségtôl, beáll mögém egy anyuka egy öt év körüli kislánnyal. Szépen állunk-állunk, közben hátrapillantok, hát látom, hogy a copfos, szomorúszem? kislány a 65 forintos Trudit nézi kitartóan a kosárban. Jobban megvizslatom ôket, és látom, hogy nagyon szegények lehetnek, mert a kosarukban mindössze négy zsemle és négy szeletke parizer lapul. Hej, nagyon sajnáltam ôket, leginkább a kislányt. Már majdnem sorrakerültem, amikor a gyerek egyszercsak kivette a kosaramból a trudit, de az anyja rögtön ráparancsolt, hogy rakja vissza. A kislány megszeppent, és rögtön vissza is rakta. Nem sírt, nem nyavajgott, csak még szomorúbb lett a szeme.
Hej, könny szökött a szemembe, elhiheted. Na, szépen visszatette, de tudom, hogy nem akarta ô elvenni, csak annyira tetszett neki, hogy kicsit meg akarta simogatni. Érdekes, hogy egycsapásra el is múlt az éhségem, és csak a kislány járt az eszemben, illetve te. Vagyis hogy milyen jó, hogy ezt neked sosem kellett átélned. Nem mintha mi mindig tele lettünk volna pénzzel, de azért mindent megkaptál, amire csak szükséged volt.
Szóval ott álltam, és fizettem. Nem sokkal utánam következtek ôk is. Aztán nem is tudom, hogyan, olyan gyorsan történt, megálltam ott az üres kosaraknál, neki molyolni a zacskóval, csakhogy megvárjam ôket. Jöttek is hamarost, és én fogtam azt a kis nyomorult trudit és nekiadtam a kislánynak. Nem akarta elfogadni, az anyjára nézett, aki végül mosolyogva bólintott, hogy elveheti. Közben meg azt hebegtem, hogy most jutott eszembe, hogy az én kislányom nem is szereti a Norbi rudit, és ezt meg sem enné. A kislány meg nagyon örült, és rögtön meg is ette. És elhiheted, hogy nekem ez sokkal jobban esett, mintha én ettem volna meg. És hazafelé menet útravalónak nem a trudi jutott nekem, hanem: így a könnyek, így ? bizony, te jártál az eszemben.
Azért nem vagyok biztos benne, hogy nem azért változtattad meg a tevéd, hogy így hozd tudomásomra, hogy útálsz. Ígyhát most arra kérnélek ? hogy biztos legyen ?, ha szeretsz, változtasd vissza a tevéd jégkorongossá. És ez már biztos jele lesz, hogy nem utálsz.
|
