Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-02-19
Kedves Jucó!
Szegény Yavanna, már alig él. Nem voltál nála egész hétvégén. Már 19 napja. Pedig milyen sokáig élt. Vagy nény évig. Még én is gondozam egy idôben. A naplód is el fog veszni, az utolsó szöveg is, amit tavaly április 14-én jegyeztél be, aminek a jelentésére azóta sem jöttem rá. Egyszer majd talán elmondod. Ezért bemásolom, mert ha kimúlik Yavanna, örökre elvész: Mármost a Félhomály Szigetek jelentik a Külső Földek elejét, hol is továbbá Eruman következik és Valinor.
Eruman- vagy Arvalin-délnek fekszik, ám az Árnyékok Tengere hullámai felfutnak Eldamar szegélyeire is, az északi partokon;a hajóknak mégis messzibb kell repülniük jó vitorlákkal, hogy ezeket az ezüstfenyveseket érjék, mert Erumanon túl állnak Valinor Hegyei, nagy körben magasodnak, nyugatnak hajolva, ívvel, és az....
Laus Deo
Tanulsz még tündéül? Mert ez a szöveg még azokra az idôkre emlékeztet.
Hétvégén a Viasat3 csatornán láttam egy kis részt egy filmbôl, ami annyira megrendített, hogy nagyon. Végig sem tudtam nézni. Az allergiásokról volt szó benne (emberi sorsok címmel), olyanokról, akinek mindig viszketett a bôrük. Egy tíz év körüli kislányt mutattak, aki tetôtôl talpig be volt tekerve kötszerrel, az arca meg vastagon bekenve valamilyen fehér krémmel, mert folyamatosan viszketett a bôre. És nem tudták meggyógyítani. Amióta él, vakarja magát. Borzasztó megrázó látvány volt az a szegény lesoványodott gyerek. Semmi öröme nincs az életben, hiszen folyamatosan szenved. A másik még megrázóbb volt. Egy bepelenkázott, három-négy hónapos kislány feküdt a kórházi ágyon, és ô is folyton vakaródzott. De szegény már annyira kaparta magát, hogy a karján a bôr cafatokban lógott, és folyamatosan vérzett. Az egész karja meg a teste olyan volt, mintha be lett volna kenve piros festékkel. Nagyon elszorult a szívem. Még sírtam is. Eszembe jutott, amikor ilyan kisbaba voltál, és sokszor néztelek, amikor aludtál. Rajtad is egy pelenka volt. Bizony, belehaltam volna a fájdalomba, ha veled történik ilyen betegség. Csak azért éltem volna túl, mert tudtam volna, hogy szükséged lesz rám. Az ember ilyenkor nem választhatja a könnyebbik utat, és mondjuk meghal. Majd akkor megérted, ha lesz gyereked, hogy a szülônek sokkal nagyobb fájdalom a gyereke szenvedését látni, mint magának a gyereknek. Ezért majd minden nap adj hálát Istennek, amiért olyan jó hozzád, hogy egészséges gyereket adott neked. Majd meglátod, milyen igazam volt.
|
