Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-07-11
Kedves Jucó!
Álmot láttam, szomorú álmot az éjjel. Úgy volt, hogy találkozunk, és megbeszéltük, hogy elmegyek hozzátok. De egy ismeretlen helyen laktatok, vagy inkább laktál. Amikor odaértem a ház elé, már gyanús volt. Aztán meg mondták, merre kell mennem, és egy sötét kis lakásban laktál. Tele volt macskával, de mind beteg volt, meg nagyon rossz volt a levegô is. Dohos, penész szag volt. Te meg bent feküdtél a szoba legmélyén egy koszos, megsárgult ágynem?ben. Aztán, amikor észrevetted, hogy megjöttem, kikászálódtál az ágyból, de csak akkora voltál, mint nyolcéves korodban. Tiszta vörös volt az arcod, és tele voltál kiütésekkel. Meg nagyon sovány voltál. Emlékszem, hogy megdöbbentem, mert azt hittem, szép nagy lány vagy már. És nem ilyen betegen kell viszontlátnom téged. Aztán beszélgettünk, és végig csak mosolyogtál. Nem nagyon, inkább csak olyan illedelmesen. Nagyon megrázó volt, és emlékszem, hogy elkezdtem sírni. De már nem igazából, csak álmomban. Ez biztos azért van, mert tegnap írtam neked a vivre, hogy juttasd el a telefonodat, és én megjavíttattom, ha lehet. De nem válaszoltál, holott olvastad a levelet a visszajelzés szerint. Úgyhogy hiába találtam ki, hogy hogyan vehetnénk fel egymással a kapcsolatot, úgy látszik, nem sikerül. Bár még eljuthat hozzám a telefonod valahogy. Tegnap este, hat elôtt már kimentem a Team elé leskelôdni, hátha elhozod. Aztán hatkor is jól körbenéztem, de nem voltál ott.
Reggel gondolkoztam ezen az álmon, és rájöttem, hogy az a lakás valójában az, ahol én lakom, csak nem olyan koszos. Mit jelenthet ez? Minden esetre nagyon nem volt jókedvem reggel ettôl.
Azért elmesélek egy jó kis történetet, hogy a mai bejegyzés se legyen unalmas. Amikor még alsós voltál, valamiért nem akartál menni akadályversenyre. Azon törted már a fejed hétvégén, mit kéne csinálni. Kitaláltad, hogy azt mondod majd, fáj a lábad. Persze elôször le akartunk róla beszélni, meg, hogy kibírod, de te csak nem akartál menni. Érthetô is volt, mert aznap minden gyereknek szabadnapja volt, csak azoknak kellett bemenni az iskolába, akiket behívtak akadályfutásra. Szóval kitaláltad, hogy fájni fog a lábad, azért nem mész. Csak nem tudtál sántítani, ezért elkezdtünk tanítani: így húzd a lábad, úgy rángasd a derekad, nyögjél, jajgass. Ponoriék még kérdezték is, mit csinálunk a kertben, mert olyan furcsák vagyunk. Nem árultuk el, hogy éppen sántítani tanítunk téged. Aztán jól meg is tanultál sántítani, de hétfô reggelre elszállt a bátorságod, és mégis mentél akadályt futni. Nem merted a tornatanárnéninek eljátszani a nagy szerepedet. De ha jól emlékszem, nem bántad meg, hogy elmentél, mert érmet is kaptál, hogy olyan jól futottál. Hát, így volt ez. Hiába tanítottunk sántítani egész vasárnap.
|
