Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/202023
|
2007-12-03
Kedves Jucó!
-1 fok van most kinn. Reggel kilenckor. Jó kis hideg novemberhez képest, nem? De legalább süt a nap. Lassan a Balaton is befagy, aztán lehet menni korcsolázni, mint tavaly elôtt. Hej, neked is nagyon tetszene. Félelmetes, amikor többszáz méterre be lehet menni a kékes-szürke jégtengeren. Jó lenne, ha elmennénk az idén télen.
Kiskorodban nagyon szeretted a Balatont. Meg is értem, én is nagyon szeretem Balatonszárszót. Emlékszem, mikor kocsival mentünk Balatonfenyvesre és megláttad, mindig köszöntél neki, hogy ?Szia, Balaton!? és bizony, mikor meg elrepültünk Krétára, ahol találkoztunk Eszesékkel, akkor csak nézted, nézted a tengert, és csak annyit tudtál mondani, hogy ?Csókolom!? Úgy hidd, ahogy mondom, ilyen kis okos voltál.
Tegnap este eszembe jutott egy réges régi történet. Pont arról, ahogy anyám mesélt Benjáminról. Szóval az unokahúgommal, Magdival kitaláltuk tízévesen, hogy nekünk kell egy kutya, ami majd náluk lesz az udvaron. Ugyanis ôk kertes házban laktak. Sikerült is szerezni egy olyasfélét, mint Benjámin. Az iskolaigazgató lányáé volt, aki már akkor felnôtt volt. Nagyon szerette, de mivel már több kutyájuk is volt, el kellet ajándékoznia. Úgy hívták, hogy Talpas. Mármint a kutya. Emlékszem, egy csomó használati utasítása volt. Mit egyen, mennyit igyon, naponta mennyit sétáljon, mivel keféljük a szôrét stb. Hát mi nem sokat lacafacáztunk vele, elvittük egy madzagra kötve. Bezártuk az udvarra, játszottunk vele egy órát, aztán meguntuk, mert semmi különös nem volt benne. Egyáltalán nem volt olyan okos, mint mondta a volt gazdája. Szegény Talpas meg egész nap csak sírt, meg szomorkodott. Ez volt szombaton, vasárnap még elmentem megnézni Talpas kutyát, aztán el is felehjtettem. Csak egy hét múlva jutott eszembe, meg is kérdeztem Magdit, az unokatestvéremet, mi van a kutyával. Azt mondta, nem tudja, régen hallotta ugatni. Kimentünk az udvarra megnézni, hát sehol sem volt. Nem is izgattuk magunkat különösebben, gondoltuk, megszökött. Azt nem tudom, ki adott neki enni egy hétig. Aztán teltek a hetek, és egyszer megyek ez utcán, és jött szembe velem az iskolaigazgató lánya, és nem köszön. Nem tudtam, mi baja, de utólag kiderült, hogy haragszik ránk, mert pár nappal az után, hogy elvittük Talpast elment meglesni, hogy érzi magát az új helyen a kis kedvence. És gondolom, mit láthatott, mert azonnal bemászott a kerítésen és hazavitte. Gondolom, látta az üres tálat, vizestányért, és megesett rajta a szíve és megmentette. Máig nyomaszt ez a eset, de hát tudom ma már, hogy egy kutya nagy felelôsség. Ezt jegyezd meg, de szerintem megéri.
Jó hétvégét, menj sétálni, de öltözz fel jól, mert hideg van.
|
